A 2018-as év igen erősre sikeredett a játékfelhozatalt illetően, így nem csoda, ha több cím felett is elsiklott az ember figyelme. Mi sem tudtunk mindenről külön cikket készíteni amiről szerettünk volna, de ezt korrigálva hoztunk most 5 említésre méltó játékot a tavalyi évből.   

Frostpunk
A 11 bit studios-nak sikerült már maradandót alkotnia a This War of Mine személyében, de ezúttal igazán magasra tette a lécet. Ha van olyan műfaj ami az évek során nem igazán tudott megújulni akkor a manager/stratégiai játékok azok, ezért is nagy szó hogy a Frostpunk egy teljesen új megközelítéssel rukkolt elő. Ebben az alternatív világban az ipari forradalom korán köszönt be a jégkorszak, az emberiség túlélői pedig óriási generátorok köré telepedve próbálják átvészelni a világvégét. A klasszikus városfejlesztős játékmenet mellett gazdálkodunk erőforrásainkkal és morális döntéseket kell hoznunk a túlélés érdekében. Ezen felül a városunkon kívül is akad teendőnk, egy világtérképen kell kutatócsapatokat kiküldenünk túlélők és nyersanyagok felkutatására. Az idő előrehaladtával a hőmérséklet folyamatosan csökken, ami a tartalékok gyorsabb felélését eredményezi, egyre többen lesznek betegek vagy halnak meg és a konfliktusok is kiéleződnek kolóniánkban. A legtöbb ilyen típusú játék ott rontja el, hogy vagy túl egyszerűre, (rád nézek Jurrasic World: Evolution) vagy túl bonyolultra és unfair-re sikerül, a Frostpunknak sikerült megtalálnia az egyensúlyt. A szűkös nyersanyagok és a versenyfutás az idővel kellő kihívást biztosít, ami egyre kegyetlenebb intézkedésekre sarkall minket. Ugyanakkor a játék könnyen átlátható és egyszerű mechanikákra épül. A látvánnyal és a zenével pedig olyan atmoszférát teremt, amit sok játék megirigyelhet.  

Vampyr
A DONTNOD Entertainment neve is ismerősen csenghet a Life is Strange játékokból, a rutinosabbaknak a Remember Me is eszébe juthat róla. Ezúttal az 1918-as év Londonába kalauzol el minket, ahol Jonathan Reid bőrébe bújunk. A spanyolnátha mellett természetfeletti lények tombolnak a városban, a frissen vámpírrá vált főhősünkkel pedig orvosként keressük a megoldást mindkét problémára. London kerületeit bejárva NPC-k küldetéseit hajtjuk végre, karakterünket és fegyvereinket fejlesztjük de nem akárhogy: a leölt ellenfelekből igen kevés xp-t kapunk és ahogy előre haladunk gyors tempóban nehezednek az ellenfelek. Így morális döntés elé kerülünk, vagy a nehéz utat választjuk, vagy a város civil NPC-it elfogyasztjuk, amitől lényegesen gyorsabban fejlődünk. Ugyanakkor az utóbbinak is van hátránya, az egyes kerületekben érdekünk a rend fenntartása, amire negatívan hat a civilek likvidálása, illetve egészségesen kell tartanunk őket. Ebben rejlik a játék sajátossága. Az atmoszférára itt sem lehet panasz, a pálya design nagyon jó, a zenék és a szinkronhangokat is eltalálták. Sajnos a harc rendszerről ez már kevésbé mondható el, a kevés fegyver és combo miatt nem túl élvezetes és finoman szólva sem működik valami kifinomultan. A párbeszédekkel is vannak fenntartások, olykor a válaszlehetőségek félrevezetőek. Viszont a hibákat leszámítva is élvezetes játék tud lenni, egy próbát mindenképp megér.

Call of Cthulhu
A Howard Phillips Lovecraft klasszikusából merítő játékban Pierce magánnyomozó bőrébe bújva próbáljuk felgöngyölíteni a Hawkins család rejtélyes halálesetét.  A horror/adventure játékok jólmegszokott mechanikáival remekül operál. A játék során nyomokat keresünk, tett helyszíneket rekonstruálunk, logikai feladatokat oldunk meg. Viszonylag rövid de végig változatos a játék és kifejezetten tetszett hogy nem erőlteti a jumpscare-eket. A történet ugyan már az elején is szenved logikai bukfencekben de alapvetően izgalmas és le tudja kötni az embert a mozaikok darabkák összerakása. Azonban ami a végkifejletet illeti elvérzik, pontosan oda fut ki a cselekmény amit végig ígér különösebb fordulat nélkül. Ez és a karakterfejlesztés a legnagyobb gyengéje a játéknak, amihez semmilyen formában nem kapunk kapaszkodót, hogy pontosan mit miért is érdemes fejleszteni. Ezen kívül van egy nagyon gyenge lövöldözős rész is a játékban ami egyszerűen annyira buta hogy nem is értem miért került bele. Így hát nem csoda hogy ez nem lett az a játék ami igazán nagy figyelmet kapott volna idén, de ennek ellenére is összességében élvezetes és sajátos darab lett, amit érdemes kipróbálni.

Ashen
A Dark Souls játékok olyan hatást gyakoroltak az akció/rpg világára, hogy külön műfaji jelzővé vált a “souls like” megnevezés. Az A44 játéka is ebbe a műfajba tartozik és ezt nem is próbálja leplezni. Annyira nem hogy az elején már-már kínosan ügyelve a receptre szinte lépésről lépésre másolja a zsánert, ami hát nem sok jóval kecsegtet első látásra. Már rögtön a bevezető videó mind stílusában mind tartalmában túlzottan is a Dark Soulsra hajaz és játékmechanikailag is pontos mása, csak butább, amolyan Dark Soul béta. Szerencsére ebben az esetben is igazolódik a mondás, miszerint a kevesebb néha több. Hosszabb távon játszva a kevesebb loot, fegyver, karakterfejlesztés hiánya nem vesz vissza a játékélményből. Egyrészt mert amit nyújt azt jól csinálja. A harcrendszer jól működik, a mozgások folyamatosak és látványosak. Másrészt a későbbiekben mutat annyi sajátos elemet amitől kap saját egyéniséget a játék, mint a talismánok és a relicek, vagy a potion-ök craftolása. Az egyes pályarészeknek megvan a saját hangulata de mégis egységesek és az egész egy ilyen végtelenül aranyos casual Dark Souls, ahol nem a kihívás a lényeg hanem az utazás, tehát grafikailag és hangulatában is sokat kölcsönzött a Journey-ből. A bossok leölése mellet dungeon-öket és side questeket teljesítünk (amik alapvetően egyszerűcske fetch questek). Összességében elmondható, hogy rejthetett volna többet is magában ez a darab, de akik kedvelik a 2 ötletadó játékot és nem egy hardcore game-re vágynak azoknak jó kikapcsolódás lehet, viszonylagos rövidsége miatt érdemes kipörgetni.  

Mutant Year Zero: Road to Eden
A Svéd Bearded Ladies az év hajrájában rukkolt elő első komolyabb játékával és igencsak nem okoztak vele csalódást. Egy posztapokaliptikus világban irányíthatjuk mutáns csapatunkat, ahol az X-Com féle körökre osztott stratégiát vették alapul, ugyan akkor a harcok között valós idejű kalandjátékot kapunk. A gyönyörű grafika és art design mellett megfelelő humorral is fűszerezték a játékot, így igazán sajátos hangulata lett. A műfaj kedvelőinek kötelező darab, hiszen egyébként is szűkös a választék.

Előző cikkünk:
A 2018-as év kiemelkedő társasjátékai