Valamilyen úton-módon a legtöbben játszottunk még ifjúkorunkban társasjátékokkal, legyen az a világot meghódító Monopoly, a szocreál Gazdálkodj okosan!, vagy egy egyszerű Ki nevet a végén?. Ugyan sokáig háttérbe szorult, de már jó pár éve reneszánszát éli a társasozás, és évről-évre megjelennek egészen kiváló darabok, amik remek kikapcsolódást nyújthatnak mind családilag, mind baráti körben.

A Spiel des Jahres, azaz Az Év Játéka díjat már 1979 óta ítélik oda minden évben egy-egy társasnak (egyébként viszont a jelöltek listája csak 2005 óta nyilvános). Természetesen mindegyik díjazott valamilyen módon kiemelkedő, de csak kevés van, aminek sikerül fenntartania a népszerűségét – erre a legjobb pozitív példa talán a 2010-es év nyertese, a Dixit.

A 2018-as évben a Plan B Games által kiadott Azul lett a befutó, Michael Kiesling alkotása (aki többek közt az 1999-es Év Játékának, a Tikalnak is társszerzője volt). Ez egy absztrakt játék, ami annyit tesz, hogy nincs konkrét tematikája/története, a szabálya pedig relatíve egyszerű. A feladatunk benne az, hogy a középen lévő korongokra véletlenszerűen lesorsolt csempéket két lépcsős logikai gondolkodással elhelyezzük a saját játéktáblánkon található 5×5-ös négyzetbe, minél több pontot szerezve.

Kettőtől négy játékosig játszható (összesen négy játéktábla jár hozzá), és a szabályai valóban könnyen elsajátíthatóak, a játéktér átlátható. Praktikus lehet azoknak, akik szeretik a kevésbé pörgős, inkább gondolkodós társasokat – mindazonáltal az Azul játékideje így is rendszerint belefér háromnegyed órába.

Nemrég megjelent egy újabb verziója is, az Azul: Stained Glass of Sintra, ami egy teljesen különálló játék – alapvető mechanizmusában megegyező, de valamivel komplexebb.

(Az azul egyébként portugálul és spanyolul szimplán kéket jelent, de a játék nevét az azulejókról, az Ibériai-félsziget épületein jellegzetes színes csempékről kapta.)

Ne feledkezzünk meg azonban az idei év jelöltjeiről sem, ezek a Luxor és a The Mind.

A Luxor (a korábbi, azonos című játéktól is megkülönböztetendő, Az elfeledett kincsek alcímmel), a többek közt a 2016-ban Év Játékának jelölt Karubát is elkövető Rüdiger Dorn alkotása. Ahogyan egyre több modernkori játék, ez is a Kickstarteren indult, a különlegessége pedig az, hogy míg a mostani játékok kifejezetten kerülik a klasszikus dobok-lépek mechanizmust, a Luxor pontosan erre épül. Nem túl meglepő módon, tematikáját tekintve Egyiptomba kalauzol: kalandorbábukkal kell egy piramis belsejébe, szarkofágokhoz eljutnunk, miközben igyekszünk az útközben felszedett lapkákból minél több pontot összegyűjteni. Ezt is 2-4 fő játszhatja, és szintén nagyjából 45 percet vesz igénybe.

A The Mind – magyar alcímén Érezz rá! – egy ezektől teljesen eltérő társas. Ebben a Wolfgang Warsch fejlesztette játékban elméletileg a feladatunk az egymásra hangolódás, másrészről (ténylegesen) pedig az, hogy a kezünkben lévő lapokat a játékostársakkal való kommunikáció teljes hiányában is sikerüljön növekvő sorrendben lehelyezni. A pakli 1-től 100-ig tartalmazza az összes egész számot, amiből mindig egyre többet fogunk kiosztani a játékosoknak, az aktuális szintnek megfelelően. A szinteket minél kevesebb hibával kell megoldani, közösen, tehát ez a társas az egymással való versengés helyett kooperatív. Mindössze röpke 15-20 perc alatt lejátszható, leginkább koncepciójában érdekes játék, 2-6 személy részére.

Reméljük, jövőre is találkozunk hasonlóan jó játékokkal, addig is boldog újat mindenkinek!

Előző offline cikkünk:
Ilyen lehet egy orosz bunker? - szabadulószoba