A Ubisoft aranytojást tojó tyúkjának augusztus 12-én megérkezett a második és egyben utolsó DLC-je, a Siege of Paris. A Ubisoft Store-ban 25 dollárért vesztegetik az embert érte. Ennek okán nem fogok kesztyűs kézzel bánni ezzel a DLC-vel, mivel, hogy majdnem egy szerényebb játék árát kérik el érte, amelyet szerintem semmiképpen sem érdemel meg. Azonban, ahogy a mondás is tartja, csak szépen sorjában!

Maga az Assassin’s Creed Valhalla 2020. november 10-én jelent meg, majd cirka 6 hónappal később, 2021. május 13-án érkezett az első DLC, a Wrath of the Druids (A druidák haragja). Ezt követően 3 hónapra jött Párizs ostroma. Azért éreztem fontosnak ezt kiemelni, mert szerintem szerfelett meglátszik a második kiegészítőn a ráhagyott kevesebb idő.

Prológus

Történetét tekintve a főszál vége után vagyunk; hogy az első DLC után-e, arra nem mernék megesküdni, mert semmi utalás nem történik erre vonatkozólag. Francia honból érkezik egy viking küldöttség, amely Eivor segítségét kéri az egyre erősödő frankok és az őket vezető Kövér Károly ellenében, aki hosszú évek után ismét egyesítette az országot, és most a hódítók ellen vonul, ráadásul jövőben akár Anglia és a Raven Clan is a célpontjává válhat. Főhősünknek így hát nincs más választása, mint átkelni a Csatornán, és rendet tenni csigaföldön. Röviden, tömören ennyi a történet. Fordulatokat nem akarok lelőni, de annyit elárulhatok, hogy eposzi méreteket senki ne várjon tőle.

A játék egy gyors, nagyjából 30 perces bevezető után veszi kezdetét Frankföldön. 3 főküldetés (vagy inkább irány) áll ekkor rendelkezésünkre:

× A fő küldetésszál, amely 19 részből áll

× Pierre, aki lázadó küldetéseket biztosít számunkra

× Valamint egy Creed (Testvériség) küldetés.

Creed

Ez egy tulajdonképpen a faéknél is egyszerűbb feladat. A küldetés aktiválásához el kell olvasni egy levelet, amely egy rég elfeledett kincsről tesz említést, amit még a római időkből hagytak itt hátra a testvériség tagjai. Ennek megszerzéséhez 3 kulcsra van szükségünk, amelyeknek megszerzése még csak azt sem tudom mondani, hogy trükkös volna. Az egész hacacáré cirka 20 perc alatt letudható. Siker esetén jutalmunk egy csodás fegyver, amely a Mjölnir és a Gáe Bolg mellett egy vicc, mind sebzés mind képességek tekintetében, de legalább jól néz ki.

Lázadó küldetések

Ezeknél fájóan egyértelműen az időhúzás volt a készítők célja. Na de hogy is néz ez ki? Egy Pierre nevezetű karaktertől vehetőek fel ezek az úgynevezett lázadó küldetések. melyeknek teljesítéséért cserébe valutát és Infamy-t (aljasság) kapunk. 

A külddetések több kategóriába sorolhatóak be. Az első kategória: közelharci vagy íjásztudásunkat igénylő… éééés nagyjából ennyi is a különbség ezen a téren közöttük. Nehézségben, típusban, díjazásban nincs eltérés. Szóval kinek melyik fekszik jobban alapon lehet választani köztük.

A másik kategória a küldetés távolsága: vannak közeliek és távoliak. Ezeknél szintén annyi a különbség, hogy mennyit akarunk utazni a küldetéshez. A távoli teljesítése itt sem jár semmi plusszal, de tényleg semmivel, amiért megérné választani. 

Az utolsó kategória az, hogy egyedül (szólóban), vagy csapatosan (NPC-kkel), akarjuk a küldetést elvégezni. Na, itt végre akad egy kis különbség! Ha magányos farkasként megyünk, akkor több pénzt kapunk, viszont amikor csapatosan vágunk neki, akkor túlélő NPC-nként bónusz cash jár, szóval igazából itt sincs akkora különbség, csak elsőre tűnik annak.

Amint látható, 3 kategóriára is fel lehet ezeket a küldetéseket osztani, de teljesen felesleges. Pénzből nem kapunk többet vagy kevesebbet attól függően, melyiket választjuk. Az infamy-re ez szintén igaz. De mire is jó ez az infamy? Pierre tulajdonképpen egy új boltos, akinél menőbb és jobb rúnákat, fegyvereket, tetkókat és dekorációkat lehet venni – természetesen nem ezüstért, hanem a küldetésekért kapott pénzért. A küldetések teljesítéséért nő ez az infamy szint, de nem XP-szerűen, hanem darabszámra. Érthetően megfogalmazva: egy sikeres küldetés esetén 1. infamy szintről 2.-ra fejlődik a bolt. A végén már 12-t kell teljesíteni, hogy elérjük a maximális negyedik szintet a harmadikról. Szóval e tekintetben is mindegy, hogy milyen küldetést választunk. Egyszerűen nincs értelme ennyi féle-fajtának. Konkrétan akkor járunk a legjobban, ha a legközelebbi csapatos küldetést választjuk. Baromi unalmas lesz, de gyorsan sok pénzt lehet vele szerezni, és az infamy is pikk-pakk kimaxolható. Ráadásul az egészről süt, hogy a Wrath of Druids DLC madárházas küldetését copy-paste-elték, csak itt nem egzotikus nyersanyag a díj, hanem pénz. Ezen a téren kicsit jobban is megerőltethették volna magukat a fiúk/lányok. Ettől függetlenül „hozzátesz” a játékhoz olyan 1-2 óra plusz játékidőt, valamint a megszerezhető szett is elég pofás. 

Történet

Amire valószínűleg a többség kíváncsi, a főtörténet és az ezt feldolgozó küldetések. Erre azt kell, hogy mondjam: szép kerek lett. Van eleje, közepe és vége a történetnek, amit el akar mesélni. Mondjuk nekem kicsit túl gyorsan is… Bőven ki lehetett volna jobban fejteni a karaktereket és motivációjukat – a lázadó küldetések helyett például. Ettől függetlenül Kövér Károly jó főellenség, Párizs ostroma rendkívül látványos, szóval mindent megkap az ember, amit csak akarhat itt. Ezzel a részével nincs is baj a játéknak. Történetre ötös. Egyetlen egy bajom van vele: szinte semmiben nem bővíti a főjáték történetét, legalábbis nem úgy, mint annó az Odyssey. Inkább egy ide dobott koncnak hat, mint egy jól átgondolt kiegészítőnek. 

Játékmechanikai szempontból már jóval ubisoftosabb a kép és sajnos alább hagy a lelkesedésem. Kezdjük ott, hogy a játék eléggé sok buggal büszkélkedhet: hang véletlenszerű el-, majd feltűnése, random beakadások, ráadásul PS5-ön nagyjából olyan fél-egy percenként feldobálja a játék, hogy nem sikerült a mentés. Ettől függetlenül persze el lehet menteni manuálisan – corrupted data lesz a neve, de teljes mértékben használható –, sőt nagyon ritkán rendes mentést is létrehoz. A nagyobb baj, hogy amikor ezt a mentési hiba szöveget feldobálja, a játék ugrik egyet, például amikor Eivor beszél, vagy ha felveszünk valamit, azt nem írja ki, emellett egy harcban is érdekes eredményeket tud szülni ez az ugra-bugra. Egy szó mint száz szerintem érzékelhető, hogy mennyire zavaró és élmény tönkrevágó. Olyan szinten széttördeli az egészet, hogy arra szavak nincsenek. A neten utána is olvastam, és nem egyedi esetről van szó, de megoldás egyelőre nincs rá. Technikai szempontból nem áll topon a játék, pedig a fő rész, valamint az első DLC egész szép, tisztes iparos munka volt (Ubisoft mércével). 

A másik igencsak nagy probléma a játékkal, hogy baromi könnyű. 200-as szinttől ajánlja a francia területet, ami szerintem nettó vicc, mert az alap főjáték teljesítésével már 400-as szint közelébe jut a karakter; ehhez, ha hozzátesszük az első DLC-t, akkor cirka 500-as szintről beszélünk. Azokra már nem is akarok kitérni, akik teljesen kimaxoltak mindent – mint például jómagam. És akkor ezek mellé még ott van a fullra kifejlesztett páncélzat és fegyverzet. Komolyan mondom, hard fokozaton is egy vicc volt a játék. Összesen 4 főgenya van; volt olyan, aki 10 másodperc alatt megvolt úgy, hogy csak az R1-et nyomkodtam. Ráadásul a képességfán bejön egy olyan új megszerezhető képesség, amely passzív életerő-regenerációt biztosít. Ez még nagyon kellett ám!  Kihívásból csillagos ötös! Félre értés ne essék, nem egy Dark Souls-ra vágytam, de ez már a ló másik fele. Rendkívül nagy csalódás ezen a téren a Siege of Paris DLC.

A fentieken túl még beleköthetnék a térkép méretébe is, de aláírom: "nem a méret a lényeg". Elég gyorsan és könnyen bejárható területről van szó, nagyjából a Warth of the Druids méretének a fele. Ettől függetlenül még lehetne egy izgalmas játék szóval ezt inkább mint információ írom és nem negatívumként.  

Újítások

Mivel mágján nagyjából háromszor eléggettem a játékot nem ár egy kis vizet locsolni rá, szóval lássuk a pozitívabb oldalát, ugyanis jó pár érdekes újítás is került bele. Kezdjük mindjárt az új fegyverrel, a sarlóval. Ennek a mozgásszettje és animációi nagyon menőek. Egyszerre brutális és gyönyörű. Ráadásul kettőt egyszerre is tud használni Eivor (ajánlom az L1-es kombinációt). Ezért jár a pacsi! Mondjuk, miért pont a franciáknál van a sarló, az jó kérdés.

A másik újítás a patkányok. Őket nem lehet megölni, csak támadással el- illetve visszakergetni a csatornába hosszabb-rövidebb időre. A bejárat ráadásul néha elzárható  egy-egy tologatható tárggyal. Érdemes előre tervezni amikor beléjük futunk. A patkányok, amennyiben nem vigyázunk, gyorsan be tudják darálni az életünket, szóval csak óvatosan velük, elég zavaró kis dögök. Emellett az ellenséges egységekre is rászabadíthatjuk őket, ha éppen nincs kedvünk harcolni. Annyit mondok, hogy gyors és tiszta munkát végeznek a kis rágcsálók. Ez megint csak egy okos újítás volt játékmechanikai szempontból, csak sajnos elég ritkán találkozni velük. Többet is ki lehetett volna ebből hozni, mert az alapötlet jó.

A fenti újításokon túl, ismételten kaptunk egy adag új képességet, valamint a képességfa is tovább bővült – bár az utóbbit megint inkább csak a másolás-beillesztés kategóriába sorolnám.

Páncélzatból, mint említettem, Pierre boltjában elérhető egy új szett, amely a bérgyilkoláshoz ad bónuszokat, és persze elég karaj, ahogy kinéz.Apropó, bérgyilkosság! Ezen a téren a játék igyekezett volna visszatérni az Origins-ben látott recepthez. Azaz egy kis nyomozás, utána beszivárgás az ellenség soraiba, végül egy pofás kis animáció kíséretében a gyilkosság. Az ötlet itt megint csak pazar, és jó is lett volna, de ezt összesen kétszer lehet eljátszani, és nem viccelek, de a helyszín ennél a kettőnél teljesen tök ugyanaz, csak kapott a második egy reskint (kb. átfestették a falakat) az előzőhöz képest. Pedig amúgy az ötlet jó: gyilkold meg ezt a célpontot, de rád bízzuk, hogy hogyan. Több megoldás és lehetőség áll rendelkezésünkre. Mehetünk a tető felől vagy a pinyóból. Kikérdezhetjük a kocsmárost vagy egy helyi elégedetlen parasztot információkért. Szóval ötlet volt itt, de magát a bérgyilok részt nem egészen sikerült minőségien megvalósítani. Az említett mechanikák (információszerzés módja és mikéntje) más aspektusokban is előfordulnak a játékban, szóval erre igyekeztek nagyon rámenni, de egyszerűen nincs tétje. Elszöszölhet az ember ezzel a beszivárgós résszel, de mivel ahogy azt már korábban is említettem, a játék baromi könnyű, ezért akár nyugodtan át is vághatunk mindenkin, semmi hátrányunk nem lesz belőle. Látszik, hogy ezt a lopakodós szálat próbálják még erőltetni a szériában, de itt a Valhallában már nagyon kidomborodik, hogy semmi értelme nincs. Ebben a DLC-ben meg aztán pláne. Vagy át kellene alakítani a játékmechanikát, vagy hagyni ezt a szálat, de jelenleg elég komoly identitás zavarban szenved a játék. 

Vélemény

A Siege of Paris DLC nem váltja meg a világot, de sajnos túl komoly kikapcsolódást sem fog nyújtani. Cirka 8-10 óra alatt a küldetések végére lehet érni, utána marad még a farmolás, amely szerintem még olyan 2-3 órát ad hozzá játékhoz, és finito. 25$-ért (cirka 8000 forintért) ez nagyon karcsú szerintem; kihívás zéró, cserébe van benne egy jó adag bug és a történet is rövid. 10$-ért még azt mondanám, hogy mondjuk ajánlom, de ez így ebben a formában mondhatni rablás. Mindenképpen ajánlott egy leértékelést megvárni a beszerzésével, már ha egyáltalán megveszi az ember. A season pass tulajok jelen esetben jól jártak. 

Előző cikkünk:

Griffendél!