A Jupiter hagyatéka a Netflix legújabb szuperhősös sorozata, amely az eddig megszokott receptet kukázva egy új megközelítéssel kecsegtet. Ebből a szempontból hasonlónak lehet mondani, mint az Esernyő Akadémia (Umbrella Academy) vagy az A Fiúk (The Boys).

Az említett két sorozathoz hasonlóan nem a Marvel/DC útvonalat járva próbálja bemutatni a szuperhősöket, és azt kell, hogy mondjam: jól teszi. A jó az jó, a rossz az rossz, semmi szürke zóna, megközelítésre bőven elegendő ez a két fél a porondon. Illetve elég lesz, majd/amikor a DC teljes egészében magához tér. Most pedig spoilermentesen igyekszem egy kicsit reklámozni ezt a legújabb csiszolatlan gyémántot.

Történetét tekintve miről is van szó; az 1930-as években hat személy különleges képességekre tesz szert, és ennek köszönhetően közel 100 évig (napjainkig) biztosítják a rendet és a békét a világban (értsd: Amerikában). Azonban eljött az ideje, hogy átadják a stafétabotot a következő generációnak, amely nem biztos, hogy készen áll a feladatra.

Az alapfelütés nem túl bonyolult, de éppen elég érdekes lehet a műfaj kedvelői számára. Jómagam őszintén szólva nagyjából a bemutatóig nem is igazán hallottam erről az alkotásról, szóval túl nagy hírverés mondhatni nem volt körülötte, így részemről elvárások terén teljesen szűzen ültem le a képernyő elé. Kellemes meglepetés ért. Magát a történetet is már ügyesen tálalják. Két szálon fut a cselekmény, az egyik a múlt, amely azt meséli el, hogyan is tett szert a képességeire ez a hat ember. A másik a jelen, amely főleg a következő generáció előrelépéséről és az ebből fakadó kérdésekről szól. Itt elsősorban morális kérdésekre kell gondolni: az eredeti csapat egy úgynevezett kód vagy inkább szabály alapján élt, melynek legfontosabb eleme az, hogy nem ölnek, és nem avatkoznak be a politikába. Ez a szabály az elmúlt 100 évben remekül működött is, amíg a másik fél (a rosszfiúk) tiszteletben tartották, azonban a világ és annak morális/erkölcsi iránytűje megváltozott. Ezt az idősebb generáció nem akarja belátni, de a fiatalok nagyon is tisztában vannak vele. Ezáltal egy belső konfliktus kibontakozását is nyomon követhetjük, miközben egy ismeretlen(?) ellenség kívülről támadja a brigádot.

A két idősíkon játszódó cselekmény nálam nagyon bejött. Külön pont jár részemről azért, hogy képileg is elválasztották egymástól ezeket; amikor a múltban van történés, akkor teljes képernyős a film, amikor a jelenben, akkor változik a képméretarány. Így a néző mindig tudja, hogy mikor melyik idősíkon van – amellett, hogy egy kellemes kis rendezői megoldás. Az idősíkok témáját tekintve nekem a múlt jobban bejött. Ott főleg a misztikumra és a rejtélyre mentek rá, már-már hajlok rá, hogy a Losthoz hasonlítsam az ottani történéseket. Izgalomban részemről pariban vannak, annyi a különbség, hogy itt egy-két választ is kapunk. Sokkal többet nem, de határozottan okosabbak leszünk.

A jelenben játszódó szál sokat foglalkozik a moralitással és a családi drámával. Számomra túl sokat is. Van akció, nem azt mondom, de érződik, hogy a későbbi évadokra építkezik ez a részleg. Az utolsó rész volt egyedül, amikor a jelenben is belehúztak. Plusz pont viszont érte, hogy jól tették. Ott nagyon sok mindent helyre raknak és megmagyaráznak. Őszintén szólva a jelenkori események akár mondhatóak lennének unalmasnak is, mivel itt zajlottak a karakterépítések és a motivációk kibontásai. El lehetne ítélni a sorozatot érte, de egyszerűen ezek kellenek bele. A későbbi döntéseket és tetteket csak ezek fényében lehet megérteni és értékelni. Ráadásul a történet és a sorozat is több évadban gondolkodik, szóval nagyon remélem, hogy a Netflix berendeli a következő etapot belőle.

A történet és annak elmesélése egy szóval élve jó, kettővel nagyon jó. Remekül lavíroz az akció, a misztikum és a dráma között. A múlt bemutatása nagyon sok esetben ügyesen szakítja meg a jelenkori lamentációkat. Pont időben, mielőtt unalmassá válna egy-egy párbeszéd. Egy szóval ez a rész nálam kiválóra sikeredett.

A Jupiter hagyatékának azonban van egy erős hátulütője is. Ez pedig a gépi effektek (CGI) megvalósítása. Ezen a téren nincs jobb szó rá, egyszerűen borzalmas a műsor. Szerencsére(?) – szuperhősös filmnél ez egy érdekes kijelentés – nincs túl sok olyan akció, ahol igény lenne rá. Nem gyakran használják látványos(?) képességeiket a hőseink. Sajnos azon jelenetek, amikor megteszik, azok elég gyengére sikeredtek. A gyors futás a Xéna/Herkules időket idézi konkrétan. Vannak jó megvalósítások, szó se róla, de egy ilyen kaliberű és volumenű alkotás ezen részébe szerintem ölhettek volna egy kicsivel több időt/pénzt.

Vérben és brutalitásban, ahol szükséges, ott nincs hiány. Bár inkább öntörvényűnek és feleslegesnek éreztem ezeket a jeleneteket, hozzátartozik, hogy én alapból sem rajongok ezekért. Lesznek azonban olyanok, akiknek ez lesz a nagy bónusz a sorozatban. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a kivitelezés sem nagyfilmes minőségű. Értem én, hogy a mai közönség miatt bele kell szuszakolni ezt is, de akkor vagy szánják rá a pénzt, vagy ügyesen sejtessék csak, hogy mi is lehet ott. Őszintén szólva annak, aki erre vágyik ott, van a The Boys sorozat. Az ékes példája, hogy hogyan, mikor és milyen minőségben kell a vérrel és brutalitással élni. Ennél a sorozatnál én erőltetettnek éreztem ezt. Enélkül is bőven működött volna a történet.

Sok helyen olvastam még, hogy a jelmezek elég gyengék, illetve gagyik. Ezeket a kritikákat egyszerűen nem tudom hova tenni. Számomra semmi feltűnő vagy extra nem volt bennük, sima, egyszerű hősjelmezek. Igazából ha nem árgus szemekkel nézi az ember, még csak fel sem tűnik neki, hogy éppen abban vannak a karakterek. Lehetett volna jobb? Nyilván, de rossznak vagy gagyinak semmiféleképpen nem nevezném. A CGI, na az alacsony költségvetés volt, de ez abszolúte nem.

Karaktereket tekintve részben tudok csak belekötni a sorozatba. A Josh Duhamel által életre keltett főhős, Utópia (aki a magyar fordításban valamiért Álomkép) abszolúte jól hozza a megfáradt jelenkori hőst, aki mindenáron ragaszkodik az elveihez, hiszen ezek szerint élt majd 100 évig, és egyfajta tökön rúgásnak érezné, ha ezekről le kellene mondani. Emellett a múltban is hihető az őrült próféta szerepében. Ő teljesen rendben van ezen a téren. Remek ellenpéldája ezzel szemben a két csemetéje. A fia próbálna minden áron és erején felül megfelelni a megfelelhetetlen apának és a társadalmi elvárásoknak. Andrew Horton viszont fájdalmasan rossz a szerepben. szegény nem igazán tudta megragadni a kétségek között vergődő személyiség lényegét. Egyfajta Anakin Skywalker karakter kellett volna, hogy legyen, de nem nő fel sajnos az elvárásokhoz. Nem jobb a helyzet a testvérét alakító Elena Kampouris-nál sem. Neki egy lázadó, a családi vállalkozástól elszakadni vágyó és a saját útját kereső személyt kellene alakítania, de hasonlóan sikertelenül hozza az elvárható minimumot. Azon túl, hogy állandóan nyivákol és iszik/drogozik, maga a karakter nem hoz többet, valamint a színész sem ad hozzá semmit. Azért a két szerepért nagyon kár, mert ha ezekre jó színészeket találtak volna, akkor tényleg nem tudnék mibe belekötni a filmben a látványvilágot leszámítva. A későbbi évadok során ez még lehet egy Achilles-ina a sorozatnak.

A többi személyről csak röviden nyilatkoznék, mivel egyfelől nem ők vannak előtérben, másfelől meg csak dicsérni tudom őket. A feleséget alakító Leslie Bibb tökéletesen hozza az erős, határozott nőt. Pont olyan, akit egy világmegmentő csapat kapitányának feleségeként elképzelne az ember. Matt Lanter az ügyeletes szépfiú és bájgúnár – mintha erre a szerepre született volna. Ben Daniels pedig szintén ügyesen alakítja az elnyomott kistesó szerepét. Egy szó, mint száz, a két gyereket leszámítva a színészeket eltalálták a szerepeikre.

Mindent összevetve egy jó, ámbár az eddigiektől eltérő szuperhősös sorozatot kaptunk. Ezen a téren lassan el leszünk kényeztetve: Esernyő Akadémia, A Fiúk, most pedig a Jupiter hagyatéka. Mondanám, hogy ennyi hasonló műfajú alkotástól meg lehet csömörleni, de szerencsére ezek a különböző interpretációk egyelőre bőven hagynak puskaport a témában. Remélhetőleg a jövőben is hasonló minőségben szállítják a gyártók a folytatásokat és az újabb alkotásokat.

Részemről a sorozat kap egy AJÁNLOTT pecsétet.

Nektek hogy tetszett a Jupiter Hagyatéka? Esetleg ha még nem láttátok tervezitek megnézni? Véleményeiteket osszátok meg velünk!

Előző cikkünk:

Összeállt a teljes lista