A Netflix jó szokásához híven a nyár folyamán is önti magából a jobbnál jobb(?) sorozatokat. A legújabb kis ékkövük nem más, mint egy újabb képregény-adaptáció – komolyan el szoktam mostanság gondolkodni rajta, hogy másból már nem tudnak ihletet meríteni ott nyugaton? Na mindegy. Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez manga (kanadai!), de szerény véleményem szerint egy külsős számára a kettő egy kutya. De elég is a szócséplésből. Lássuk, hogy mi is sült ki a legújabb ilyen feldolgozásból: Warrior Nun bemutató következik! 

2020. július 2-án jelent meg; magyar felirat van, de szinkron nincs!

A Netflix szerinti hivatalos alaptörténet: „Az elárvult tini egy hullaházban tér magához, majd rájön, hogy szuperképességek birtokába került, miután ő lett a démonvadász apácák titkos szektájának Glóriahordozója”. 

Tudom, tudom ez így első, sőt sokadik olvasatra is elég ergyának, sőt blődségnek hangzik. Tucat egy sorozat, minek belefogni, úgysem lesz több a szokásosnál. Annyira nem is járnánk messze a valóságtól, azonban egy dologban kiemelkedik! Mégpedig abban, hogy nem tucatsorozat, mivel sajnos ilyen tematikájúakból nem túl sok – sőt mondhatni, 7 szűk esztendőt élünk – készült mostanság. A legközelebb talán az Odaát (Supernatural) áll hozzá. Ha már csak ennek okán is ajánlanám a műfaj kedvelőinek/szerelmeseinek, még akkor is egy irgalmatlanul bugyuta sorozat lenne. Azonban szerencsére nem ez a helyzet.

Az első és legfontosabb a Warrior Nunnal kapcsolatban, hogy a bemutatója csalóka tud lenni. Az alapján – én legalábbis – egy nagyon akciódús, amolyan „minden részben levadászunk egy démont” típusú sorozatot vártam. Azonban szerencsére (vagy nem?) nem ez a helyzet. Egy szépen lassan, de nem komótosan építkező sorozatot kaptunk a készítőktől. Természetesen nem azt mondom, hogy nincsenek verekedős/harcolós jelenetek, de nem ezek képezik a széria gerincét. Ez abból a szempontból szerencsés, hogy sorozat lévén jóval kisebb költségvetésből dolgoznak, mint egy filmes produkció, és ez meg is látszódhatna a CGI részeken, de az alkotók okosan nem erre helyezték a hangsúlyt. Egy-egy pillanatképet, vagy éppen csak utalást kapunk a túlvilági teremtményekre általában. Teljes valójukban talán ha kétszer, háromszor jelentek meg, de ez éppen így volt jó! Tisztában voltak a lehetőségeikkel a készítők, és ennek megfelelően okosan lavíroztak.

Szereplők:

A hangsúly első sorban Ava-n, a főszereplő friss glóriahordozón van. Hogyan éli meg az új életet és lehetőségeket amit kapott? Mondhatnám erre, hogy idegesítően; önző, és csak magára gondol a leányzó, de kérdem én, az ő helyében ki nem cselekedne ugyanígy? Az ő hátterével semmi csodálnivaló nincs abban, amit tesz. Amint ebbe belegondoltam, és így tekintettem rá, egyből nem tudtam nem azonosulni vele. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a karaktert alakító színésznő (Alba Baptista) egy tömény cukiság. Egyszerűen imádom. Ráadásul az a természetesség, amivel a karaktert alakítja valami zseniális! Nem tudom, hogy ez azért van, mert zseniális tehetség, vagy azért, mert ennyire élvezte a szerepét, de ha az előbbi az igaz, akkor egy új Jennifer Lawrence van születőben.

Ava karakterének megértéséhez még egy apróság, ám de nagyszerűség is sokat hozzáad. Az évad első felében folyamatosan közvetítik számunkra, hogy miket is gondol a karakter – ahogy haladunk előre, úgy ezt egyre inkább elhagyják. Tehát nem csak párbeszédeken és cselekedeteken keresztül ismerjük meg, hanem azt is tudjuk, hogy kiről-miről mit gondol. Nekem tetszett ez a megoldás, jobban megérhető általa a karakter. Összefoglalóan elmondható Aváról, hogy elsőre kis buta, önző libának gondolná az ember, de amint jobban megismeri, egyből szeretni fogja.

Sajnos nagyjából a szereplők tekintetében a pozitívumok itt ki is merülnek. A többi karakterre egyszerűen nem jutott elég idő. Az ő motivációik, illetve személyiségük nagyjából egy-két mondattal le van tudva. Megtudjuk, ki kicsoda, meg most éppen mit miért csinál, de kötődni nem igazán fogunk hozzájuk. A játékidő erre nem adott elég teret. Pedig szívesen megismertem volna többük múltját. Értem én persze, nem szabad mindent ellőni egyből az elején, kell valamit hagyni a későbbi évadokra is. A színészek maguk jók, elhitetik velem, amit el kell. De mégis csak huszonévesekről van szó, akik világot mentenek, tehát nehéz dolguk nincs színészkedés terén. Nem kiemelkedőek, de nem is rosszak. Van egy-kettő, aki kicsit jobban ki tud bontakozni, ők jobban az ember szívéhez nőnek – de nem túlságosan, ahogy említettem. Ilyen például Vincent atya (Tristán Ulloa), a rend felügyelője és Beatrice nővér (Kristina Tonteri-Young), aki nagyjából a szürke eminenciás harcost alakítja. Amolyan teszi a dolgát, meghúzódik a háttérben, jó katona karakter. Emellett azonban egyfajta morális iránytűként is funkcionál a mi a helyes és mi a helytelen terén. A kemény lányos és vagány szerepet Mary nővér (Toya Turner) hozza. Amolyan „szétrúgja a hátsó felit annak, aki nem tetszik neki, és nem zavarják ennek a következményei” karakter. Végezetül egy ismert színészt is megemlítenék: Joaquim de Almeidát, aki Duretti bíborost alakítja. Nagy szerepet ő nem kap, inkább csak egy-egy jelenetet tesz hangsúlyosabbá. Ők azok a mellékszereplők, akiket ki lehet még emelni. A többiek egyszerűen annyira kevés terepet kapnak, hogy említésre is alig méltóak. Ez abból a szempontból jó, hogy a főszereplő szépen kibontásra kerül, de például a tudományos oldalt képviselő Salvius doktorról (Thekla Reuten) szinte alig tudunk meg valamit. Ami nagyon nagy kár, mert az ő vonala egy sarokköve lenne a történetnek. Nála azonban azt éreztem, hogy csak be-bedobálnak információkat: ja, ez is itt van, ja, az is ott van. Ezt sajnos negatívumként éli meg a sorozat. Egyfajta tudomány-vallás harcot is próbálna bontogatni, de nem igazán sikerül neki. Ezt egyfelől nem bánom, mert az már egy nagyon lerágott csont, másfelől viszont a sorozat egy ilyet szeretett volna bemutatni, csak nem sikerült neki. Egyszerűen nem lehet minden tökéletes.

Történet:

A történet maga nem bonyolult. Nem faék egyszerűségű, de nem is Trónok harca komplexitású. Kellő mennyiségű csavar van benne, és aki szereti az ilyen vallási „mi lehet a valóságalapja” dolgokat, azoknak el fogja nyerni a tetszését. Szerencsére a részek hossza sem vészes. Átlag 40 perc, és ennek okán a dinamika és a tempó megfelelően tudnak érvényesülni. Nem laposodnak el a részek, és mindig úgy van vége, hogy na banyek, miért most?? Lehet nézni a következőt. Egyszerűen egyikből át vagyunk rángatva a másikba. Nagyjából azoknak tudnám ajánlani, akiknek az Odaát, a Herkules vagy a Xéna is bejött annó. Ők meg fogják találni a számításaikat ezen a téren. Aki viszont nagy komolyságot vár, az máshol kutakodjon. Aki pedig szigorúan vallásos, na, az messze kerülje el. Nem kicsit szól be a drága egyháznak az alkotás. Annó az alapműre is bojkott volt hirdetve emiatt.

A történetben talán csak az évad első felében lévő jelenetekbe tudnék belekötni. Spoilermentességre törekedve annyit mondok, hogy főhősnőnk friss feltámadottként egyből hozzácsapódik egy kis ingyenélő társasághoz, majd eljár velük bandázni, és minden hülyeségbe belekeveredik, ami csak lehetséges. Értem, hogy ennek a résznek az a célja, hogy bemutassa, mennyire is élni akar a frissen kapott életével Ava; mennyire nem akarja, hogy kárba menjen, és átcsap egyfajta „carpe diem”-be a gondolkodása, de nekem a társaság tagjai kifejezetten irritálóak voltak. A főszereplő pedig doszt azért is beleszeret a szépfiúba, pedig nagy paraszt az is. A 3. rész körül elkezdtem attól félni, hogy a jó elemekből – démonok, angyalok, egyház – egy tinidráma/szerelmi vonal fog kikerekedni, de szerencsére nem ez a helyzet, időben szakítanak ezzel. Tényleg csak a karakter mélyítése a célja. Szóval akinek ez nem jön be, annak annyit tudok javasolni, hogy ezt tényleg bekkelje ki, mert nem tart sokáig.

Lássuk csak, mi van még! A zenét boncolgathatnám, hogy szaporítsam a karaktereket, de minek? Semmi extra. Kellemes, van a háttérben. Interneten nem fog rákeresni senki a sorozat megtekintése után, de füldugót sem fog használni miatta.

Amiket még nagyon ki akartam emelni, azok a forgatási helyszín és az operatőri munka. Spanyolországban forgatták a sorozatot, és a készítők éltek a természet, valamint az ember alkotta tájjal. Amit CGI-ban kevésnek gondolnánk, azt a jó régi vágású felvételekkel bőven pótolják. Nem egyszer olyan gyönyörű képeket és összeállításokat villantanak meg, hogy az még a nagy filmeseknek is irigylésére válna. Szép, na! Éltek a lehetőségekkel, és kompenzáltak a gépi, technikai hiányosságokban. És szerintem ez egy nagyon jó megközelítés. Mostanság divat lett, hogy nagyjából már egy utcát is számítógéppel generálnak le, mert egyszerűen lusták kimenni rendesen forgatni. Mindent csak a zöld háttér előtt. Szerencsére akadnak még ilyen gyöngyszemek, amelyeknél adnak a minőségre. és vannak annyira igényesek, hogy ha már olyan helyen forgatnak, akkor nem restek komolyan venni a munkájukat. Az eredmény pedig? Egy szép látványvilágú és élő alkotás – nem pedig egy műanyag gumi. Azoknak, akiknek bejön az igényes operatőri munka, vagy csak látni szeretnék Spanyolország egy-két eldugott szépségét, szintén csak ajánlani tudom a szériát. Nem ezzel van teletömve, ne egy dokumentum filmet várjunk, de szép! Jó munka! Jár érte a pacsi!

Összefoglaló:

A sorozat az akciót és a drámát megfelelően vegyíti. Egyik sincs túltolva benne, de mind a kettőből kapunk. Dráma alatt ne egy A remény rabjait várjunk, de amely szereplőknél jut rá idő, azoknál nem egy mézes-mázos háttértörténetet kapunk. Az akció, ahogy említettem, szerencsére nincs feleslegesen túladagolva. Azért szerencsére, mert s CGI-ra túl nagy keret nem jutott – első évados sorozatként nem is csoda –, és ennek teljesen tudatában voltak a készítők, így a démonok és egyéb teremtmények nincsenek feleslegesen ábrázolva minden sarkon, csak azért, hogy benne legyenek. A harcok, bunyók koreográfiája jó; dinamikus és élvezhető. A történet kellőképpen csavaros. Ha az ember tényleg csak leül és nézi, nem agyonagyalva, akkor lesznek meglepetések. A táj szép, az operatőri munka nagy piros pontot érdemel. A színészek teszik a dolgukat. Alba Baptistát mindenképpen kiemelném. Ő teszi igazán szerethetővé a karaktert, és tölti meg élettel a sorozatot. Látszik rajta, hogy éli és élvezi a szerepet nagyon. A többiekről nem szívesen mondanék véleményt, mert ahhoz kevés játékidőt kaptak, hogy bármit is le lehessen róluk szűrni. Ami fontos, hogy nem rosszak! (Tehát nem egy Paula és Paulina színvonal.) Tisztes iparosmunkát végeznek, de nagyjából ennyire is van csak lehetőségük. Összegezve annyit mondanék, hogy ajánlom a sorozatot. Főleg így nyáron, ha nagyon beszorulunk a négy fal közé a vírus okozta nehézségek miatt.

Kinek ajánlom:

Akinek az Odaát (Supernatural) és a hasonló természetfeletti, misztikus témák bejönnek

Aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik

Aki nem vár minden sorozattól világmegváltást

Kinek nem ajánlom:

Aki tömény akciót keres

Aki nagyon komolyan veszi a vallási intézményrendszert

Aki retteg a tini/fiatal felnőttes sorozatoktól

Előző filmes cikkünk:
Vágtass, postás, vágtass!