Megéri-e erre a sorozatra ráfordítani az időt? Elégedettek leszünk-e a megtekintése után? Erősíti-e a sci-fi zsánert, avagy rombolja? Ezekre a kérdésekre próbál meg válaszolni eme kis cikk. Haladjunk is szépen sorjában.
Elérhetőség és bemutató: 10 részes sci-fi drámasorozat, amelynek 2019. július 25-én mutatták be a teljes első évadát a Netflix-en. A második évadot 2019. október 29-én rendelte be a streaming szolgáltató. Forgatása idén, 2020-ban várható. Pontos megjelenési dátum egyelőre nincs. Az első évadhoz a megjelenés napjától kezdve elérhető magyar felirat és szinkron is.
Alapszituáció: Katee Sackhoff – aki a Csillagközi Romboló című sorozat Starbuckjaként lehet ismerős – egy asztronautát, Niko Breckinridge-et alakítja a sorozatban. Őt és társait egy küldetésre küldi a kormány, amelynek céja felfedni annak az idegen űrhajónak az eredetét, amely a Földön teszi tiszteletét a nem túl távoli jövőben. Kicsit hasonlít a széria az Érkezés című filmre, ahol szintén megjelenik a Földön egy idegen űrhajó, és az emberek próbálják megfejteni annak titkait. Itt annyi a különbség, hogy egy kis űrutazással is meg van spékelve a történet. Sőt, itt főleg arra helyeződik a hangsúly.
Történet: Egyfelől a történetét tekintve nekem egy izgalmas kis sorozatnak tűnt ez az alkotás – az Érkezés is elnyerte a tetszésemet annó. Másfelől Katee Sackhoff volt az, aki miatt belevágtam. Bár ne tettem volna! Kezdjük az alapokkal: a történet lényegében két szálon/helyszínen fut: űrhajó és Föld. Az űrhajós része, ami az eredetibb része lehetne az alkotásnak, viszont pont, hogy csak rosszabb! Kezdjük ott, hogy már az első részén végén lelövi a kapitány az első tisztet. Ez oké, nem is lenne vele probléma, de a felvezetése... Édes istenem, mekkora egy pöcegödör az! Igazából egy mondhatni sima vitának vet azzal véget a kapitány – emlékeim szerint egy csavarkulcson vesznek össze ott helyben, szóval kedves szerelők csak óvatosan –, hogy na, nekem ehhez nincs tovább türelmem és puff! Hát mondom oké, majd biztosan lesz ennek még hatása a későbbi részekben. DE NEM!!!! A következő rész elején közli a legénységgel – akik amúgy szimpatizáltak az elhunyttal –, hogy lelőtte a haverjukat, és nagyjából azon kívül, hogy páran elégedetlenkednek, más nem történik. Azért régebben egy kisebb lázadás lett volna egy ilyenből. Mindenesetre a szemöldökráncolást nálam már itt kivívta. Ráadásul a legénység tagjainak minimum egy nyugtatót írnék fel, mindegyikük néha ok nélkül elkezd kiabálni a másikkal. Néha az ebéd okán – miért eszik az egyik salátát –, néha csak azért mert utálják egymást – megmagyarázva persze nincsen, hogy miért. Ilyen jó van az úgy módon vannak megírva a karakterek. Az eseményeknek sincs túl sok logikai háttere: a csapatnak egy ponton elfogy a vízkészlete, ezért leszállnak egy bolygón utánpótlásért. Mondanom sem kell, mekkora ötlet tök máshonnan beszerezni a vizet, mikor még a Földön is ha külföldre megy az ember, simán lehet, hogy az első amit mondanak neki, hogy a csapból ne igyon. Természetesen a víz nem jó a drága utasoknak és megbetegednek tőle: MEKKORA CSAVAR ÉS MEGLEPETÉS! Ja, arról már nem is beszélek, hogy az idegen bolygón szkafandert levetve rohangálnak, mert hogy a levegő belélegezhető: TE SZERENCSÉTLEN AZ A SZAR NEM AZÉRT VAN RAJTAD, MERT NINCS LEVEGŐ, HANEM AZ ESETLEGES FERTŐZÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT!
A földi részről még nem is beszéltem, de az is megér egy misét! Először is: minden eredetiséget nélkülöz. Történetét tekintve egy gyenguska koppintása az emlegetett Érkezésnek, csak éppen hiányoznak belőle olyan apróságok, mint a feszültség és a jó történetvezetés. Viszont annál több érthetetlen esemény történik benne. Kezdjük azzal, hogy ahová leszállt az idegen űrhajó, oda beengednek egy Instagram-celebet, csak azért mert sok a követője. Képzelem, hogy egy hadsereg tábornokát ez mennyire érdekelheti. „– Maga ide nem jöhet be! – De hát van 1 millió követőm! – Ja az más, erre tessék, itt a belépőkártyám is, vigye csak!” Abszurd az egész. A másik, hogy a kutatást végző doki napi szinten hordja a gyerekét a helyszínre. Hát nem tudom, én tuti nem vinném ki a gyerekem egy idegen űrhajóhoz. „Nézd, kicsim, azok ottan a lézerek, amik meg fognak mindjárt pörkölni, ugye milyen cuki??”
A sort még tudnám folytatni, de minek? Sajnos nagyjából a fent felvázolt gondolkodás és logika kíséri végig az egész sorozatot. Történetét tekintve egy hatalmas kihagyott ziccernek tartom. Kár érte, egy remek kis sci-fi lehetett volna belőle.
Látvány: Igazából ennél a pontnál nem igazán tudok belekötni a sorozatba. Pénzügyileg látszik rajta, hogy nem ezen múlt a sikere. Természetesen a komolyabb jeleneteknél látszik a CGI, de nem is várom el egy kasszarobbantós film színvonalát egy sorozattól. Bántó nem volt a szemnek, engem ez már boldoggá tesz. Az űrhajónak űrhajó kinézete volt, a díszlettel nem volt probléma. A földi jelenetek nagyrésze 2 (maximum 3) helyszínen játszódik, de nem is éreztem azt, hogy több kéne. Az a pusztulat, amit a történet elénk tár, bőven elég ennyi helyszínre.
Zene: Az intro leginkább semmilyen, és a sorozat későbbi részeiben sincs semmilyen komolyabb zenei aláfestés. Mondjuk nem is nagyon igényli. A lényeg, hogy ne legyenek kínos, csendes pillanatok. Ezt a célját eléri, de semmi több. Nem ez lesz az, ami megmenti a produkciót, de nem is ez lenne a dolga. Nem fakadtam volna sírva a sarokban, ha valami komolyabb zenéje van a sorozatnak, de nem is rossz. Olyan semmilyen. Szóval unalmas perceimben nem fogom visszakeresni a zenelistát és hallgatni.
Színészek: Hmm, hogyan is fogalmazzak finoman. A történet a színészekhez képest egy mestermű. Igen, talán ezzel tudom a leginkább érzékeltetni, hogy mennyire is tehetségtelen a banda. Kezdjük a főszereplővel, Katee Sackhoff-fal. Szegény színésznőről azt hittem, hogy legalább a közepes mércét megüti a Csillagközi után. Sajnos azonban nem ez a helyzet. Tud egyfajta arckifejezést, amit végig nyomat az egész szériában, ezt néha megspékeli a befeszített nyak pozíciójával és ennyi. Semmit nem tud! Végig vág egy bamba arcot és ennyi. Egyetlen ideg nem rándul meg az arcán az egész produktum alatt. Mint a kisdiák, aki életében először áll kamera előtt beszorított farpofával. Tragédia. Egyszerűen tragédia.
A mellékszereplőkről se feledkezzünk meg ám! Náluk nagyjából annyiban merül ki a munka, hogy két szélsőséget tudnak megjeleníteni. Hol idegbeteg módjára üvöltöznek egymással, hol felebarátom módjára jóban vannak – sőt, még romantikáznak is! Nem tudom, hogy ez a forgatókönyv hibája, vagy ténylegesen ennyit tudnak a színészek, de ez még egy netflixes sorozathoz is kevés, ha engem kérdeznek. Egyedül talán az MI-t (William) alakító Samuel Andersont tudnám kiemelni a bandából. Ő egész jól hozta a szerepét. Hideg, érzelemmentes gép, amely mindig higgadt marad minden szituban, és csak elemez. Nála láttam némi lehetőséget felsejleni. Ki tudja, tán még Oscar bácsi is jöhet neki a jövőben! Rajta kívül viszont tényleg csak a hangulatingadozás ment végig. Én nem tudom, mintha a diliházból szabadult embereket néztem volna. TRA-GÉ-DI-A volt!
Összegzés: Ezek után vajon mit is várhat az ember. Semmi jót! Ezt a sorozatot én nem igazán tudom ajánlani senkinek. Talán csak az elvakult sci-fi őrülteknek, vagy azoknak, akiknek az üvöltözésben meg az indokolatlan sírásban kimerül a dráma fogalma. A történet egy kalap kuka, a színészek gyengék, a zene semmilyen. Egyedül talán a díszletet tudom dicsérni, de az is csak egy sorozathoz mérten tisztes iparosmunka. Erősen látszódik a CGI, és akit ez zavar, az hamar dobni fogja a sorozatot, ha én eddig nem vettem volna el a kedvét tőle. Összegezve én azt mondom, hogy aki teheti, az tartsa magát távol tőle. Ja, a lényeget még nem is mondtam: az a szentéletű ember, aki esetlegesen végigszenvedné magát mind a 10 részen, azt egy cliffhanger várja, ugyanis berendelték a második évadot, ami már készül is!
Kinek ajánlom:
Aki úgy érzi, hogy Katee Sackhoff egy istennő és a színészet csúcsa
Aki végtelenül unatkozik, a semminél ugyanis egy fokkal jobb
Aki szereti a már-már trash szintű forgatókönyveket
Kinek nem ajánlom:
Akinek van egy kis józan esze és élni akarása
Akinek tetszett az Érkezés
Aki tiszteli a sci-fi műfajt
Aki szereti a logikát és a konzekvens történeteket
Szereplők: Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sik_%C3%A9let, http://iszdb.hu/?szinkron=28582,
- Niko Breckinridge - Katee Sackhoff – Szávai Viktória
- Erik Wallace - Justin Chatwin – Görög László
- William - Samuel Anderson – Horváth Gergely (Horváth-Töreki Gergely)
- August Catawnee - Blu Hunt – Szabó Emília
- Bernie Martinez - A.J. Rivera – Minárovits Péter
- Sasha Harrison - Jake Abel – Jakab Márk
- Oliver Sokolov - Alex Ozerov – Baráth István
- Javier Almanzar - Alexander Eling – Márkus Sándor
- Zayn Petrossian - JayR Tinaco – Bercsényi Péter
- Harper Glass - Selma Blair – Balogh Anna
- Ian Yerxa - Tyler Hoechlin – Simon Kornél
- Dubois tábornok - Barbara Williams – Fehér Anna
- Michelle Vargas - Jessica Camacho – Mikecz Estilla
- Petra Smith - Chanelle Peloso – Kókai Tünde
- Cas Isakovic - Elizabeth Ludlow – Nagy Katica
- Javier Almanzar - Alexander Eling – Márkus Sándor
- Blair Dubois - Barbara Williams – Fehér Anna
- Beauchamp - Greg Hovanessian – Jéger Zsombor
- Jana Breckinridge Wallace - Lina Renna – Dolmány-Bogdányi Korinna
 |
 |
 |
 |
| Előző filmes cikkünk: | |
 |
