The Boys sorozat ismertetője és véleménynyilvánítás következik. (NEM KRITIKA! Arra ott vannak az okosabb emberek.)
A The Boys című sorozatot az Amazon mutatta be 2019. július 26-án. A csatorna – a Netflix megjelenéseihez hasonlóan – egyszerre tette elérhetővé az alkotás minden egyes részét (összesen 8 epizód). A sorozat akkora sikert aratott, hogy az Amazon már be is rendelte a második évadot belőle, amelynek a forgatását épp nemrég fejezték be (konkrétan 2019. november 8-án). Várhatóan jövő év közepén fog debütálni a következő évad.
Ismertető: Röviden: miről is szól ez a sorozat? A témája lényegében a szokásos szuperhősös kategória lenne. Vannak különleges képességekkel megáldott emberek, akik a hős szakmához csatlakozva mentik meg a világot a rossz emberektől és katasztrofális eseményektől. De nem csak ennyiről van itt szó! Ami miatt ez az alkotás kilóg a manapság lassan már unalmasnak tekinthető áradatból (Marvel, DC), az az, hogy reális környezetbe helyezi a szupereket (a sorozatban így nevezik a különleges képességekkel megáldott embereket). Mit is értek ez alatt? Azt, hogy itt egy cég foglalkoztatja a szupereket, rendes fizetést kapnak, a cégen belül van hierarchia, amelynek a csúcsán A Heteknek nevezettek állnak. Ők a legerősebbek és a legnépszerűbbek az összes szuper közül. Emellett a vállalaton belül külön marketingesek foglalkoznak az egyes szuperek reklámozásával (ki, mikor, hol, milyen eseményen lépjen fel, mit mondhat, stb.); valamint aktívan megy a különböző termékek gyártása is: plakátok, plüssfigurák, ilyesmik (a profit mindenek felett minden téren!). Az egésznek a felépítését nagyjából úgy kell elképzelni, mint napjainkban egy hollywoodi színész illetve híresség ügynökségét, vagy egy politikus kampánymenedzsmentjét, és ebben rejlik a sorozat nagyszerűsége: árnyalja a hősöket. Nem fekete-fehér színekkel játszik. Kiszínezi a karaktereket. Nincs konkrét jó és rossz. Ezek a hősök közel sem olyan jók, mint amilyennek a sorozatbeli média vagy a szokványos szuperhősös filmek lefestik őket. Nem beszélve az átlagos, képesség nélküli emberekről. A szuperek korruptak, visszaélnek a hatalmukkal, és mindent megtesznek azért, hogy ott maradjanak, ahol vannak, illetve hogy előrébb jussanak, átgázolva mindenkin.
A sorozat alapszituációja is a fent lefestett helyzetre épít: főhősünk, Hughie Campbell (Jack Quaid) (átlagember, nem szuper) barátnőjét egy gyorshajtó (lényegében Flash) halálra „gázolja”. Önmagában már ez is szokatlan egy ilyen sorozatban, de itt még tovább is tetézik azzal, hogy később a szuper letagadja az esetet, illetve önmagát állítja be áldozatként. Ezen természetesen a főhős kiborul, és tettekre szánja el magát. Az események pedig onnantól indulnak be, amikor ezt a labilis lelkiállapotban lévő embert felkeresi Billy Butcher (Karl Urban), annak érdekében, hogy összefogjanak a szuperek ellen. Többet nem nagyon szeretnék a cselekményről elárulni; még annyit, hogy az egyik szálon kettejük kommandózása áll, míg a másik oldalon egy ifjú szuper (akit még nem rontott meg ez a világ semmilyen szinten) A Hetek közé kerülése, valamint a mesevilágból való ébredése és a kegyetlen való élettel való szembesülése. Természetesen a szálak idővel keverednek, amelyek újabb konfliktusokat szülnek.
Vélemény: Csak hogy saját benyomásról is mondjak pár szót, ha már a locsogásom elején ezt ígérgettem: a sorozat kvázi fenomális, majdnem kozmikus! A színészeket nagyon eltalálták. Karl Urban csillagos ötös (számomra amúgy is favorit, de itt mintha megtalálta volna a kedvenc szerepét). A szuperek Supermanjét (azaz Homelandert) alakító színész, Antony Starr is gyakorlatilag tökéletes a szerepben, rosszat nem nagyon tudok róla mondani. A mellékszereplők is jól muzsikálnak – bár egy-kettő komolyabb szerepet is kaphatott volna, de mivel 8 résszel kellett az első évadban gazdálkodni, nem igazán rónám fel ezt negatívumként. Mindent nem lehet egyszerre. A történet kellően egyensúlyoz a komolytalanság és a komolyság határának mezsgyéjén. Néha olyan váratlan fordulatokat tudott produkálni, hogy köpni-nyelni nem tudtam a tévé előtt, annyira sokkolt vagy meglepett vele. Mindent összevetve nem egy átlagos sorozat, sőt, kellemes meglepetés a szuperhősös filmek egyre szürkébb világában.
Verdikt: Ajánlom-e a művet? A válasz határozott igen! Sőt, inkább egy mindenképpen. Ha az ember kicsit is szereti ezt a témát, akkor muszáj belekóstolnia ebbe. Beleélhető, és eddig soha nem látott módon ábrázolja a szupereket. Magyar felirat szerencsére rendelkezésre áll hozzá, hála az internet lelkes fordítóinak. Szinkron nincs (szerintem a közeljövőben nem is lesz), de nem is kell. Szeretem a szinkront, de ennél a sorozatnál sokat hozzáad a színészi játék.
Aki látta már a sorozatot, annak mi a véleménye róla? Illetve tervezi megnézni az, aki még nem tette? A válaszokat írjátok meg a lenti hozzászólás szekcióba. Én ennyi lettem volna. Remélem meghoztam a kedvet hozzá! Végezetül pedig álljon itt egy bemutató a műhöz!
 |
 |
 |
 |
Előző filmes cikkünk:
