Letészem a pörölyt

Thor: Ragnarök

Thor a skandináv mitológiában a villámok, a mennydörgés és a viharok istene, aki a germán mitológiában Donar néven is ismert. Érdekesség, hogy az angol thursday (avagy csütörtök) szó is az ő nevéből ered.

Thor mint karakter először 1962-ben bukkant fel a képregényekben, a Journey Into Mystery című sorozatban, ahol egy Donald Blake nevű orvos, rátalálva a Mjölnirre, változik át villámistenné (illetve most legyen elég ennyi dióhéjban).

Thor első filmes kalandja 2011-ben kezdődött, Kenneth Branagh (sokaknak Shakespeare-művek filmes adaptációjának színésze és direktora, valószínűleg még többeknek a Harry Potter és a titkok kamrája Gilderoy Lockhartja) rendezői irányításával. Az akkoriban már nagyban építkező, és az első Bosszúállók-filmre gyúró Marvel Filmes Univerzumnak ez volt a negyedik darabja. Egy szerethető film volt, kapott is bőven pozitív értékeléseket. Chris Hemsworth-re úgy tűnt, ráöntötték ezt a szerepet, és még inkább Lokiét az azonnal közönségkedvenccé váló Tom Hiddlestonra. A második fázisba tartozó, Sötét világ alcímet kapott 2013-as folytatás már kevésbé volt ínyére az embereknek, többek között a viszonylag jellegtelen főgonosz, Malekith miatt. Loki viszont itt is ellopta a show-t.

Címszereplőnk szerepelt még a második Bosszúállók-filmben, illetve egy stáblistás jelenetben a Doktor Strange-ben. Ez utóbbi egy egy az egyben kivágott rész volt aktuális filmünkből: a Thor harmadik részéből, a Ragnarökből.
A skandináv mitológiában a Ragnarök egyfajta világvége: istenségek halála, sok természeti katasztrófa, a világ víz alá süllyedése, majd újjáteremtés két túlélő ember által (ennek a történetnek Ádámja és Évája Líf és Lífþrasir). A Marvel filmes verziójában ugyan kevésbé drasztikus a helyzet, mert "csak" Asgard elbukását említik a próféciákban, de főhőseinknek így is akad megmentenivaló. Egyébként meg Thor és Hulk feltűnően kimaradtak a Polgárháború történéseiből, így ideje volt kideríteni, mi történt velük az utóbbi időkben.

A történet szerint Thor épp legyőzi a Surtur nevű démont, hogy kiszabaduljon rabságából, Loki az előző részből megtartott álcájában élvezi mindennapjait, Bruce Banner (Mark Ruffalo) pedig Hulk formában ragadva gladiátorharcosként veri meg összes kihívóját (akik amúgy nem épp önszántukból hívják ki). Odin halálával (valljuk be, kissé "barátokköztösen") előkerül egy eddig ismeretlen rokon, Thor féltestvére, Hela (az alig felismerhető Cate Blanchett), aki a halál istennőjeként mutatkozik be, és egy laza mozdulattal össze is zúzza a Mjölnirt.
A főszereplők, és az őket játszó színészek természetesen jók. Hemsworth ezúttal rövidebb hajjal szerepel, és más fegyverekkel küzd, amit kifejezetten élvezett ő is; Loki még mindig az egyik legjobb karaktere ennek az univerzumnak; Hulk/Banner két korábbi verziója után megtalálta a hozzá való színészt. Blanchettnek amennyi szerep jut, és amennyire érdekes főgonoszként, azt egy kétszeres Oscar-díjashoz méltóan hozza.

SPOILER

A kisebb karakterek már ennyire nem egyértelműen jók. Hela hóhérja, Skurge (az első ránézésre szintén felismerhetetlen Karl Urban) elég kiszámítható figura, főleg az utolsó lépése, Jeff Goldblum nagymestere nem kapott túl sok terepet, és a stáblistás jelenete sem volt az igazi, Tessa Thompson Valkűrje pedig szintén nem tartalmazott váratlant. Volstagg, Fandral és Hogun (Ray Stevenson, Zachary Levi és Tadanobu Asano)... nos igen, ők a nagy Warriors Three (avagy a Három Harcos), akiknek egyébként még különböző személyiségük is van állítólag, csak épp sosem derültek ki ezek eléggé; sőt, valószínűleg még a Marvel-filmeket kedvelő emberek közül sem tudná mindenki felsorolni a nevüket. De legalább most már nem is kell, mert (gondolom Hela erejét bizonyítandó) úgy hullottak el, mintha sosem lettek volna - ami azért fájdalmas, mert tényleg, mintha sosem léteztek volna igazán: a legtöbbeknek fel sem tűnt anno, hogy az első Thor-film után Levi leváltotta a korábbi Josh Dallas-t Fandral szerepében. Idris Elba Heimdallja szokásosan szerethetőre sikerült, Anthony Hopkins Odinjától relatíve korrekt búcsút vettünk; a Taika Waititi rendező által CGI-on keresztül játszott Korg többnyire egész szórakoztató, illetve Stan Lee szokásos cameója is helyén volt. De a legütősebb talán mégis a film elején látott színpadi jelenet volt, a Sam Neill - Luke Hemsworth - Matt Damon trió által, mert az tényleg a meglepetés erejével hatott.

Ahogy a spoiler előtt már pedzegettem: a Marvel-filmek agyonszajkózott állandó hibája a főellenség. Cate Blanchett szerette ezt a szerepet, az nem kétséges, rajta nem múlt az eredmény, de a karaktert nem sikerült igazán érdekessé formálni - azonban legalább otthagyta lenyomatát, ami minden későbbi filmre kihatással lesz (ez legalább egy valóban váratlan lépés volt).

A humor többnyire működik. Kissé döcögősen indult az elején, de mind Doktor Strange (Benedict Cumberbatch) felbukkanása, mind Loki első jelenete, vagy épp Tony Stark kis lenyomata a filmben kecsegtetett kifejezetten jó poénokkal.

A filmzene találó és szórakoztató, Mark Mothersbaugh jó munkát végzett; a húzódal pedig igazán ütős választás volt:

Igaz, ami igaz, nem ártott a vérfrissítés a karakternek és filmszériájának, ez nagyrészt működik is. Thor jelleme egész szép fejlődést mutat be a "földhöz vágom a korsót, jelezvén, hogy kérek még egyet" stílusú, egyszerű asgarditól egy gondolkodásra, tervek készítésére, még akár a csínytevés istenét is átverni képes figuráig. Jelen filmünk egy messze nem hibátlan, de a Marvel-kontinuitásba jól passzoló, a Planet Hulk képregényvonalat is magába operáló, rendszerint vicces alkotás. Most már csak valami tényleg igazán meglepőt kéne húznia ennek a képregényfilmes világnak, de ez a feladat minden bizonnyal a Végtelen háborúra vár.