A Marvel Studios filmjeihez kitalált egy új logót, amiben jól láthatóan arra alapoznak, hogy már jó pár karaktert sikerült megismertetniük és megszerettetniük a közönséggel az évek alatt. Ezt a legújabb darabnál, a Doktor Strange-nél vetették be először.

Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Hulk, Hangya, és a mellettük tevékenykedő, külön filmet nem kapott karakterek alapvetően földi (vagy asgardi), de legalábbis földhözragadtabb keretek közt működnek. Stephen Strange világához képest mindenképpen. Ugyan a Hangyában már egy kicsit belepillanthattunk a mikroverzumba, de ezen kívül csak arról esett szó, hogy különböző bolygók léteznek még a miénken kívül, valamint van egy konkrétan boszorkánynak nevezett szereplő, de az ő képességei még önmaga előtt is homályosak. Jelen film a konkrét mágia világába kalauzol el.

Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) egy könnyűzenében igen felkészült, kicsit House-ra emlékeztető, azaz ugyanúgy nehéz természetű, de munkájában zseniális orvos. Eszméletlen gazdag, szakmájában nagy hírneve van, de egy baleset következtében mindez kerékbe törik. És amikor még a modern orvostudomány kísérleti módszerei sem szolgálnak lehetőséget a teljes felépülésre, mi mást tehetne az ember, mint hogy ennél spirituálisabb dolgok felé veszi az irányt.

Szerencsére az előzetesekből nem derült ki egy elég fontos mozgatórugója ennek a filmnek: Strange nagyon laza. Bárkinek beszól, lehet az éppen egy ezeréves, ősi mágus is. A Tilda Swinton által játszott Ősmágusnak fordított Ancient One egy jó karakter; Strange valós világhoz fűződő lényegében egyetlen szála, Christine (Rachel McAdams) pedig hozza az elvárhatót. Mordo (Chiwetel Ejiofor) ugyan szükséges a történet meséléséhez, de a végkimenetelhez effektíve nem sok köze van. És ismét belefutottunk abba a problémába, ami a Marvel Filmes Univerzumában már-már megszokottá válik: a főgonosz nem elég jó. Mads Mikkelsen természetesen hibátlan választás volt erre a szerepre, maga a karakter erős, de valahogy nem elég kiforrott. A történet sem túl bonyolult, ettől függetlenül amennyire a Marvel-filmek működni szoktak, ez is.

Ebben sokat segít az elképesztő látványorgia. A terep adott volt egy olyan filmmel, ahol dimenziókapuk jelennek meg, és befolyásolható a tér-idő kontinuum, (SPOILER) sőt, egy szintén Cumberbatch által alakított interdimenzionális lény is (SPOILER) így a vizuális élményért felelős emberek el is eresztették a fantáziájukat, és ha jól sejtem, sok idő után született végre megint egy olyan film, aminél érdemes invesztálni az IMAX-jegyre.

A zenére nem lehet panasz, Michael Giacchino (újkori Star Trek-filmek, Zootropolis, a nemsokára érkező Zsivány Egyes, Medal of Honor játéksorozat) követte el a score-t, és az ezen kívül szereplő dalok is egészen jók.

Annak a nem kevés embernek, akik a Marvel univerzumának rajongói, nyilvánvalóan kötelező darab. Viszont a kevésbé elkötelezett híveknek is bátran ajánljuk, mert nem igényel előzetes ismereteket az eddigi filmekről.

Elvárható módon most is van jelenet a stáblista után (sőt, közben is).

Előző filmes cikkünk:	Következő filmes cikkünk:
1 percre éjféltől - Inferno	Harmadik típusú találkozások - Érkezés (Arrival)