Mire jók a rosszfiúk?

Suicide Squad – Öngyilkos osztag

Nem egyszerű a címek fordítóinak dolga, ha a magyar elnevezés megadása előtt már akkora hype-ot kap a film, hogy az angolul kevésbé tudók elméjébe is az eredeti cím ég be. Ilyenkor születnek ezek a kissé torzszülött megoldások, mint a Suicide Squad – Öngyilkos Osztag. Na de koránt sem itt kezdődnek a problémák jelen helyzetben.

A Marvel hosszú évek munkája alatt sikeresen felépített egy univerzumot szuperhőseiből, úgy is, mint Vasember vagy Amerika Kapitány. Őket először a 2012-es Bosszúállókban láthattuk először egy csapatként, miután a főbb karakterek megkapták (jobban s néha rosszabbul sikerült) felvezetésüket. A DC Comics ezzel szemben kissé lemaradt. Christopher Nolan zseniális Batman-trilógiája ugyan új életet lehelt ebbe a filmes univerzumba, de ezen kívül csak a sorozatok terén erősítettek, bár ott is A zöld íjász erősen hanyatlásba kezdett az utóbbi évad(ok)ban, és Flash sincs mindig a helyzet magaslatán (bár tény, hogy a S.H.I.E.L.D. ügynökei sem muzsikálnak a legjobban).
Lerágott csontot kapargatok ezzel az összehasonlítással persze, de elkerülhetetlen, mivel ez a különbség erősen érződik. A Marvel igyekszik a Netflixen erősíteni a sorozatbeli lemaradását (Daredevil, Jessica Jones), míg a DC kissé kapkodva próbálja összeszedni végre az Igazság Ligáját. De térjünk is rá a Suicide Squadra, amit ugyan szívesen rövidítenék kétbetűs formátumra, de az szülne némi ellenérzést.

A történet szerint… hm, várjunk csak, mi volt a történet? Lehetőleg spoiler nélkül igyekszem visszaadni, a lényeg, hogy olyan bevetésre kellenek (különleges, vagy legalábbis nagyon jól képzett) emberek, ami könnyedén a halálukkal végződhet, így lehetőleg a legelvetemültebb börtöntöltelékeket küldik. Illetve egyes számban, küldi őket Amanda Waller, ennek a bizonyos „Task Force X”-nek az ura és parancsolója. Ha már szóba került, nézzük is át a karaktereinket, mert van belőlük bőven.

A film elsőszámú húzóneve, és képernyőn töltött ideje alapján egyértelműen főszereplője Floyd Lawton, azaz Deadshot. Ez a karakter egyébként korábban már szerepelt az Arrow-ban, viszont onnan pont, mire érdekessé és kedvelhetővé vált, ki is írták, ugyanis a sorozatból sajnos módszeresen kiirtották a jelen filmben szereplő figurákat. Deadshot kódnevét onnan kapta, hogy sosem téveszt célt, lényegében 1 lövés / 1 élet aránnyal dolgozik. Ez ugye megkérdőjelezné a többiek jelenlétének fontosságát, és hát… (SPOILER?) van is egy jelenet, ami erősen alátámasztja, hogy igen, ő lényegében egyedül el tudná intézni a feladatot. Játékos kifejezéssel élve tehát OP, viszont a poénok nagy része tőle származik, és Will Smith gyakorlatilag Will Smith-t játssza, abból pedig nagy baj nem lehet.

A Wall Street Farkasának üdvöskéje, Margot Elise Robbie karaktere a cosplayerek egyik nagy kedvence, Harley Quinn. Azért is érdekes ez a figura, mert különleges képessége abszolút nincs (bár közelharcban egész jó), viszont majdnem annyira bolond, mint Joker. Sokan kétkedve fogadták a Margot-féle verziót eleinte, de ő volt talán a legjobb színfoltja a filmnek. A Bűn Bohóc Hercegével való kapcsolata is relatíve jól be lett mutatva, volt benne kikacsintás is a képregények felé (ugyan rövid ideig, de rajta volt az a bizonyos ikonikus Harley Quinn jelmez). Más kérdés, hogy ezek a jelenetek mennyire voltak itt-ott teljesen indokolatlanok vagy értelmezhetetlenek, de véééégül is betudhatóak a karakterek furcsa mivoltának.

Az Öngyilkos Osztag létrehozásáért felelős Amanda Wallert a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? című sorozat főszereplője, Viola Davis játssza. Ő pont ugyanolyan irritáló, ellentmondást nem tűrő, gátlástalan, pofátlan és érzéketlen, mint az Arrow-ban megismert verziója. Már ott is kérdéses volt, hogy nem ő-e igazából a legnagyobb főgonosz. A film egyik csavarja hozzá fűződik, de sajnos a meglepetés ereje nem eléggé hatásos, inkább csak a „most komolyan?” érzést váltja ki.

Joel Kinnamanre (a Robotzsaru 2014-es verziója) hárult Rick Flag ezredes szerepe. Waller a nagyfőnök, Flag a kisfőnök. Mint ilyen, jó ideig igyekszik határozottan, kemény kézzel fogni a szedett-vedett brigádot, de nem különösen spoilerezek, ha azt mondom, hogy egy ember, aki nem a karosszékéből irányít, hanem ugyanúgy ott van a harcmezőn, mint a többiek, némileg emberibb tud lenni a csapat többi tagjával (a végére). Az elsőszámú probléma abból fakad, hogy van neki egy barátnője…

June Moone (a modellből színésznővé avanzsált Cara Delevingne), aki valami lelet után kutatva kiszabadít egy ősi, Enchantress (Varázslónő) névre hallgató entitást. Nem igazán e világi teremtés, így lényegében sebezhetetlen, de van neki egy szíve, ami (az Egyszer volt, hol nem volt sorozathoz hasonlóan) kivehető belőle, és így kontrollálhatóvá válik. Természetesen elszabadul, és – mivel épp sok más főgonoszhoz hasonlóan nincs jobb dolga – el akarja pusztítani a Földet. Fúj, fúj, az emberek a gépeket imádják, szóval jár nekik az ejnye-bejnye, de lényegében ennyit tudunk meg róla, igazából még az sem derül ki, hogy konkrétan mily módon szándékozza annihilálni a bolygót (számomra nem volt világos, mi volt az a sokáig „épített” „fegyver”). (SPOILER) Van neki egy bátyja, Incubus, aki jelenetei nagy részét CGI formában tölti, ő is egy bebörtönzött ősi varázslény, és így együtt akarják véghez vinni a tervet. Róla persze még kevesebb derül ki.

Az Arrow-ban is feltűnt Bumeráng Kapitány (Jai Courtney) képessége technikai tudásában rejlik. A filmben úgy tűnik, hogy egyébként csak egy bunkó piti tolvaj; ennek ellenére valamiért háromszoros életfogytiglant kapott, abszolút tisztázatlan okokból. Egyébként ő a maga módján egy szórakoztató karakter, csak a túl sok szereplő között már kissé elvész.

Következő delikvensünk Chato Santana, azaz El Diablo (Jay Hernandez), aki a tűz képviseletében van jelen. Neki van úgymond a legsötétebb múltja, ezért elhatározza, hogy többet nem használja az erejét. Eleinte még tagadja is, hogy a börtönben készített kamerafelvételen ő szerepelne. Diablóhoz fűződik a film második csavarja – ez viszont már tényleg egy meglepő fordulat. (SPOILER) Viszont az, hogy ő (is) egy ilyen pokolfajzat (bár a neve indokolja), talán jobban is fel lehetett volna vezetni. Nekem a kedvencem egyébként az volt vele kapcsolatban, hogy azon az ősi nyelven, amin Incubus-szal beszélt, létezik a „játsszuk le” viszonylag modern kifejezés.

Az eléggé beszédes nevű Gyilkos Krok (a teljesen felismerhetetlen Adewale Akinnuoye-Agbaje, a Lost Mr. Ekója) egy eltorzult, de emberi vonásokat továbbra is közvetítő karakter. Lényegében a csatornában érzi magát otthon, tehát félig-meddig hüllő. Ezen kívül neki már túl sok szerep nem jutott a többiek mellett, bár én személy szerint nem is éreztem sokkal több lehetőséget ebben a figurában, inkább egy érdekes adalékanyag.

Ugyan ez a trailerekből nem annyira derült ki, de a Karen Fukuhara által életre keltett Katana nem teljesen része az Öngyilkos Osztagnak; ő az egyetlen (nem katonai) résztvevő, aki önszántából csatlakozik. Ha Waller a nagyfőnök, Flag a kisfőnök, akkor Tatsu Yamashiro a törpefőnök, bár ez kimerül abban, hogy semmit nem csinál igazából. Nem is rémlik, hogy megszólalt volna egyáltalán.

És ugyebár van egy új Jokerünk, Jared Leto személyében. Körülötte volt a legnagyobb felforgás az interneten, hogy mi ez az agyontetovált figura, milyen lesz Heath Ledger (vagy akár Jack Nicholson) után egy újabb, teljesen más jellegű karakter. A legfrissebb hírek szerint elég sok jelenetét meg- vagy kivágták a végleges változatból, de őszintén szólva én nem sajnálom, mert bőven elég volt ennyi is. Amennyire hatásos volt az „I’m just gonna hurt you – really – really bad” eleinte, ez a maffiavezér jellegű Joker borzasztóan irritáló volt inkább, mint hiteles vagy jó (lehet, hogy ezen a ponton ment félre :P). Főleg úgy, hogy legutóbbi tapasztalásunk erről a karakterről a többség véleménye szerint felülmúlta az elvárásokat. Kénytelen vagyok kitenni, hogy (SPOILER), de ez nem jelen filmre szól. Érdekesség, hogy a képregényekben nemrég kiderült, hogy a Joker valójában nem egy, hanem három különböző személy. Erre, és az eddigi élőszereplős verziók kapcsolatára tér ki a Film Theorist csatorna, érdemes megnézni.

A Slipknot nevű karakter is benne van a filmben, bár szóra sem érdemes, mert senki nem mutatja be, és semmi nem derül ki róla. Batman is részese egy kicsit a történetnek, illetve (SPOILER) az Ezra Miller-féle Flash is beköszön ismét egy rövid időre, ezúttal egy olyan szerelésben, ami sokkal inkább emlékeztet a Grant Gustin által megjelenített verzióra.

Ennyi szereplőt kordában tartani (a forgatókönyvben és a történet szerint egyaránt) nyilván nem könnyű feladat, nem is sikerült maradéktalanul, de a kissé foghíjas történet meg az elég gyenge főellenségek, amik igazán problémásak ebben az alkotásban.

Viszont kiemelném a filmzenét. A (szintén DC-s, bár teljesen más térben és időben létező) Watchmenben már egyszer bejött a korábbi, Bob Dylan- vagy épp Simon & Garfunkel-dalok használata; itt van egy kis Sweet (elég felháborító, hogy ez a koncertfelvétel mennyire playback amúgy), egy kis Queen, egy kis Rolling Stones, és még sok más, nem is sorolnám végig, nagyon jó lista.

De ennyi még nyilván nem menti meg a filmet. Elképzelhető ugyan, hogy a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalához hasonlóan javulni fog az összkép, ha kijön a rendezői változat, de az még sok idő, és továbbra is állítom, hogy ebből a Jokerből ennyi elég volt.

Olyan módon ajánlanám a filmet, hogy akit érdekel ez a képregényes, szuperhősös világ, ami most aranykorát éli a mozivásznon, annak érdemes elmenni rá, hiszen még sok idő, mire megérkezik a DVD/BluRay-kiadás. De aki csak egyszerűen egy hasonló sztorira vágyik, az inkább nézze meg a klasszikus Piszkos tizenkettőt.