A The Boys című sorozat első évada 2019. július 26-án indult az Amazon Prime Videón, amit az igen kiterjedt multi indított még 2010-ben válaszul a Netflix és a streaming egyre növekvő népszerűségére. Az első évad... hogy is fogalmazzak? Bomba siker volt. A mai szuperhősős világban egy olyan újfajta megközelítést alkalmazott, amire addig nem volt példa. Emellé pénz, remek szereplőgárda és történet is társult. Egyszerűen mintapéldája volt annak, hogy hogyan is kell egy saját sorozatot felépíteni. Minket is lenyűgözött, ahogy beszámolónkban írtunk is róla tavaly. A kérdés csak az volt, hogy vajon tudja-e hozni a második évad a színvonalat, amit az első igen magasra tett. Spoiler: IGEN!
A második évad szinte közvetlenül az első vége után veszi fel a fonalat. Butcher eltűnt, a hetek éppen temetik Translucentet, aki hát öhm, nem éppen a legszebb halált halta, a Vought tovább terjeszti hatalmát, hőseink egy pincében bujkálnak mindenki elől, Homelander pedig hatalmasabb, mint valaha. Amint az látható, a helyzet nem túl rózsás, szóval van honnan talpra állni.

Kezdjük is mindjárt az elején. Igazából kettő fő irányvonalon mozog a sorozat. Az egyik az Butcher felesége és Homelander fia, akikről az első évad végén kiderült, hogy élnek és virulnak. Ennek okán a régit egy újabb konfliktusforrás váltja fel. Butcher már nem megtalálni akarja a feleségét, és megölni Homelandert, hanem vissza akarja szerezni Rebeccát. A sráctól igazából szabadulna. Homelandert pedig igazából csak a fia izgatja, aki örökölte apja képességeit. Tehát igazából mindenki megkaphatná, amit akar, ha anya és fia nem akarnának együtt maradni. Ebből nem kevés probléma és kalamajka lesz az évad során. A másik fő irányvonal az a V szérum, amely, mint az az első évadban kiderült, a szuperképességekért felelős. Lényegében ezt adják be a csecsemőknek – anyáknak amikor terhesek –, hogy különleges erőkkel szülessen meg a gyermek. Erre a turpisságra fényt derítettek hőseink, és most próbálnak bizonyítékokat gyűjteni, hogy a világ elé tárhassák az igazságot. Másfelől ugye Homelander kavarta a szószt a lével, amivel szuperterroristákat hozott létre, hogy ezzel gyakoroljon nyomást a kormányra, és saját jogkörüket kiterjeszthesse. Ez sikerül is, bejutnak a hadseregbe. Immár őket is kénytelenek bevetni a keményfejesek, hogy fel tudják venni a harcot az új fenyegetéssel. Ebbe a politikai játszmába kapcsolódik be egyfajta villámcsapásként Stormfront, a rejtélyes idegen, akiről senki nem tudja, hogy honnan került elő, és mit akar, Az viszont tény, hogy a lekvárkészítésben igazi profi!

Tehát akkor összegzésképpen: van az anya-gyerek szál, van a Vought-féle irány, ami kicsit keveredik a szérummal, és végezetül van a kicsit mind a kettőbe belefolyó Stormfront. Nem kicsit komplikált a szituáció, szóval jó történetírás kellett hozzá, hogy ne legyen egy kupac kérdőjel az ember fejében, hogy mikor mi történik és miért. A kérdés csupán az, hogy sikerült-e azt alkotóbrigádnak megugrani a saját lécét?

Nos a válasz, hogy abszolúte! Csillagos ötös. Egyszerűen nem tudok elég dicsérő jelzőt felsorolni. Na jó, kicsit túlzásba estem, de a történetvezetése is, és úgy az egész szépen van felépítve. Mindenki elindul A-ból, és meg van magyarázva, hogy miért jut el B-be. Továbbra is durva és agresszív a műsor, szóval gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Talán durvább is, mint az első évad, és nem vagyok rest azt gondolni, hogy néha ez már öncélú. Nem azt mondom, hogy meglep, elvégre ennek a sorozatnak egyik ismérve a naturalisztikus ábrázolás. Azonban míg az első évadban ez, legalábbis emlékeim szerint, valamilyen célt szolgált, addig itt már nem mindig éreztem így. Volt, hogy pusztán azért, mert amúgy a készítők szerint nem lenne annyira hangsúlyos a jelenet, beleraktak pár liter vért és belsőséget – avagy indokolatlan arcletépést. Bírom én, nem azt mondom, csak legyen oka, különben átmegyünk egy hentelős horrorba. A történetvezetés eme irányát annyira nem tudom már dicsérni.

Amit viszont tudok, azok a karakterek! Hiba nélkül hozzák, amit elvárunk tőlük, azaz önmagukat. Még mindig Homelandert tudom nagyon-nagyon magasan kiemelni. Az őt játszó színész továbbra is remekül hozza a nárcisztikus, önmagát imádó és mások imádatára kiéhezett, hataloméhes karaktert, aki a nép előtt egy kedves, jámbor személyiség, de ha nincs kamera a közelben, akkor isten óvjon tőle. Az első évadnál is nagyon dicsértem már érte Antony Starrt, és most is csak ismételni tudom önmagamat. Nem tudom, hogy más szerepeket is ennyire jól hoz-e, de ez kimondottan rá van szabva.

A másik oldalt, azaz a Fiúkat Butcher képviseli, illetve ebben az évadban már igyekeztek a készítők ezt a szerepet megosztani Hughie-val, egyfajta jin-jang effektusként. Az erőszak és a nyers erő Karl Urban karakteréhez, míg a józan ész és a higgadtabb megoldások Jack Quaidéhez fűződnek. Mindkettő a szélsőséget képviseli, tehát színészi játék terén úgymond nincs nehéz dolguk. Hozzák a kötelezőt. Hughie talán egy fokkal gyengébb, bár ez inkább a szerepe adta lehetőségekből fakad, semmint magának a színész képességeinek a leképezése. Butcher továbbra is kőkemény. Azoknak, akik felirat nélkül nézik, sok szerencsét még mindig ahhoz, hogy megértsék, mert az artikuláció és a fószer két különböző fogalom. Félreértés ne essék, rossznak nem nevezném őket! Amit kell, azt jól hozzák. Inkább túl egydimenziósak a karakterek, szerencsére ezzel a készítők is tisztában vannak, mivel a fejlődés szépen megvan náluk, és az évad végére már nem egészen azok az emberek, akik voltak, de csak azért módjával! A többiek továbbra is a kötelező kellékek. Nem forradalmi az alakításuk, vagy világmegváltó a karakterük. Kellenek oda, teszik a dolgukat. Starlight a csillámporos világból kijózanodott, és most saját magát kereső hős, Mave pedig az, aki már unja az egész hősösdit, és szabadulna az egésztől – talán rá egy fokkal jobban koncentráltak –, illetve a japán leányzó, akinek továbbra sincs neve, kap egy kis motivációt, de semmi komoly, Frenchie és M.M. a szokásos mellékkarakterek. Frenchie az, akinek a hátterébe kicsit jobban belefolytak, aminek én nagyon örültem, mert végre jobban megértettem a tetteit és szándékait. Remélem, a jövőben a többiekről is lesz hasonló.

Zene terén sajnos jóval gyengébb a mostani etap, mint az előző. Az utolsó 4 részből nem is tudok semmi maradandót felidézni. Pedig az első évad aztán tobzódott a remek aláfestésekben, de itt valahogy ez elsikkadt. Nem tudom, mi lehet az oka, de kár érte. Azért egy-egy jelenetet aktívan meg tud dobni, ha jól választott muzsika szól alatta.

A pénzen, ahogy azt már említettem, szerencsére nem spóroltak. A látvánnyal nincs probléma. Simán ringbe szállhatna egy komolyabb mozis produkcióval is. Amikor gyepálják egymást a szuperhősök, vagy valami komoly rombolás megy végbe, mind-mind abszolúte hihető. Semmi gagyiság vagy rossz szájíz nincs utólag az emberben, hogy ez most mégis milyen elszúrt bábjáték volt. Ezen a téren maradt a színvonal.

Összegzésként azt tudom mondani, hogy ajánlom a második évadot is. Akinek az első bejött, az a másodikban sem fog csalódni. Aki viszont túl erősnek vagy értelmetlennek gondolta az elsőt, az semmiképpen ne próbálkozzon a másodikkal! Az elsőben megszokott vonalat viszi tovább, emellett szépen bőviti az univerzumot. Új részeket vezettek fel és ismertettek meg, mint például a Vought múltja. Látszik, hogy nem csak az adott évadra koncentrálnak, hanem a jövőt is építik – berendelték a harmadik évadot már! Sok pontban fejlődött a sorozat, de vannak visszalépések is. Összességben továbbra is messze kiemelkedik korunk alkotásai közül. Én is csak a kákán keresem a csomót. Kell ez a szemlélet a mézes-mázos Marvel mellé. Szóval, aki még nem látta az uccu neki cuppanjon rá és nézze! 

Előző filmes cikkünk:
4K mind fölött!