A Misfits Attic által megálmodott Duskers egy posztapokaliptikus sci-fi stratégiai játék.
Drónoperátort alakítva kutathatunk át elhagyatott hajókat, űrállomásokat a túlélést jelentő nyersanyagokért, miközben próbálunk fényt deríteni világunk pusztulásának okára.
Már korábbi írásaimban sem győztem dicsérni az indie fejlesztők kreativitását, amivel szűkös költségvetésből is borzasztó hangulatos játékokat képesek varázsolni, főleg minimalista megoldásokkal. Ez alól a Keenan házaspár sem kivétel, ugyanis a Duskers mind grafikailag, mind játékmenetet tekintve végtelenül egyszerű, mégis zseniális.
A főmenübe lépve egy DOS környezetben találjuk magunkat, fekete alapon egyszerű szöveget kapva. Olyan, mintha egy régi CRT monitor kijelzőjét néznénk, igazi retro sci-fi élmény.
Új játék indítása után pedig drónjainkat irányítva el is kezdhetjük első roncsunk átfésülését, amit konzolba írt parancsokkal tehetünk meg. De nem kell komoly dolgokra gondolni, a parancsok nagyon egyszerűek, és mind a tutorial, mind a felugró tippek is érthető magyarázatot adnak. Van az egésznek egyfajta szimulátor élménye, de egyáltalán nem igényel hosszas tanulást a műfajjal ellentétben.
Van lehetőség közvetlenül is irányítani a drónokat, de a parancsokkal ellentétben ilyenkor egyszerre csak egyet.
Lépésről lépésre haladva kell feltérképeznünk az űrhajó helyiségeit, ugyanis veszélyek is leselkedni fognak ránk, amiket nyílt harcban nem tudunk legyőzni. A drónok különböző fejlesztésekkel ruházhatóak fel. Be tudnak kapcsolni generátorokat, amivel ajtókat aktiválhatunk, szkennelhetik a környező szobákat ellenség után kutatva, vagy telepíthetnek aknákat is, amibe aztán belecsaljunk ellenfelünket. Eszköztárunk egyszerű, viszont nagyon sok kombinációs lehetőséget rejt magában, aminek kiaknázására szükségünk is lesz, mivel a játék nehéz és drónjaink halála a miénkhez is vezet.
Ha sikerült minden akadályt elhárítani, jutalmunk a zsákmányolt üzemanyag és a fejlesztésre fordítható hulladékok (scrap) lesznek. Ezen felül találhatunk megsemmisült drónokat, amiket lootolhatunk, vagy javítható állapotban lévőket, amiket hajónkra vontathatunk, ezzel gyarapítva drónflottánkat.
A küldetés befejeztével kapunk egy menüt, ahol menedzselhetjük a drónokat, illetve maga a hajónk is fejleszthető. Továbbá van 3 térképnézet: az adott rendszerről, ahol tartózkodunk, itt látjuk a roncsokat, amikre dokkolhatunk, megközelítésük üzemanyagba kerül. A galaxis nézetben rendszerek között ugrálhatunk, illetve egy univerzum nézetben láthatjuk a csillagkapuk által összekötött helyeket.
A történetet pedig a hajók üzeneteikből próbálhatjuk összerakni, de ezek sokszor sérültek, vagy számunkra haszontalanok.
A játék nehézsége nem csak a dinamikusan nehezedő pályákból fakad, hanem véletlenszerű események is nehezítik a dolgunkat. Egyik pályán például egy helyiség megtisztítására nem találtam más utat, mint hogy kinyitom a légzsilipet, ezzel hagyva, hogy az ellenfelet kiszívja a vákuum az űrbe. Sikerült is, de ettől megrongálódott a zsilip szigetelése, amitől véglegesen kinyílt és hiába zártam le a környező ajtókat, azok is csak rövid távon tartottak ki. Ezért nincs a játékban olyan taktika, ami minden helyzetben megoldást jelent. Bármelyik pillanatban elveszíthetünk mindent. Továbbá a játékot csak billentyűzettel lehet irányítani, és körülményes műveleteket végrehajtani, ezért az ember kiszolgáltatottnak érzi magát, nincs közvetlen irányítása az események fölött. Ennek köszönhetően kifejezetten izgalmas tud lenni.
A játék egyébként engem az Alien első részére emlékeztet, valószínűleg a titokzatossága és a főszereplő magánya miatt. Egyértelműen rétegjáték, de akik szeretik a sci-fit és a retró játékokat, és képeseket percekig gondolkodni egy stratégiai játékban a következő lépésük előtt, azoknak mindenképp érdemes kipróbálniuk.
További érdekességeket itt vagy itt találhattok a készítőkről.
