Az A majomkirály újabb legendái egy 2018-ban, a Netflix gondozásában megjelent kalandsorozat. Annak oka, hogy most írunk róla beszámolót két dologra vezethető vissza. Egyrészt most volt rá idő, másrészt idén jött ki a sorozat második évada, így már kerekebb képet lehet róla festeni.

De hogy miről is van szó? Nos, talán a legismertebb kínai legendának – Nyugati utazás – a feldolgozása nyugati köntösbe bújtatva. A történet röviden összecsomagolva az alábbi: Kínában vagyunk, vagy legalábbis a világ keleti felén. A földet immár 500 éve a démonok uralják, akik legyőzték az isteneket. A megmaradt felsőbb hatalmi túlélők pedig alkalmazkodtak a helyzethez: bujkálnak, illetve a démonok szolgálatába álltak. Az emberek természetesen elnyomás alatt élnek, és igyekeznek egyik napról a másikra túlélni. Vannak azonban, akik nem elégszenek meg ennyivel, és felvennék a harcot. Tulajdonképpen egy szerzetesrendről beszélünk, akik ki akarják szabadítani a Majomkirályt 500 éves álmából, és szolgálatukba állítanák a démonok ellen. Sajnos a gonosz erői megneszelik a kis tervet, és mozgásba lendülnek. A csoportot felszámolják, és a kiválasztottat – Tripitakát –, akinek az istenek az eljövetelét várják, megölik. A szerzetesek vezetője utolsó leheletével az egyetlen túlélő leányzóra bízza a Majomkirály koronáját, és a világ felszabadításának nemes feladatát. A hölgyemény egy még gyermekként a kolostorba került árva, aki túl sok mindent nem tud a világ működéséről, lévén elzárva nevelkedett. Adódnak is ebből problémái, amikor felkerekedik a kalandra. Nyomában természetesen a démonok, akik meg akarják szerezni a koronát. Hősünk felveszi a Tripitaka nevet, és elhatározza, hogy minden áron kiszabadítja a Majomkirályt – spoiler: sikerül neki. Ezután, hogy a démonoktól megszabadítsák a világot, elhatározzák, hogy a 7 szent tekercset, amelyek az istenekéi voltak, összegyűjtik, hogy elűzzék a gonoszt a világból. Küldetésükben hozzájuk szegődik még 2 isten is: Pigsy (aki magyarul a Röfi nevet kapta) és Sandy, egy hóbortós istenleány.

Röviden talán így lehetne összefoglalni a sorozat történetét. A kínai kultúrát próbálja nyugati stílusban eladni több-kevesebb sikerrel. Őszintén szólva senki ne várjon tőle egy nagy költségvetésű, nagy harcokat felvonultató, látványos, komoly sorozatot. Már maga az évad és a részek hosszúsága is beszédes. 10 rész egy etap, és 20-25 perc egy rész. Szóval nagyjából egy egész évad hosszúsága éri el a bővített Gyűrűk uráét. Ez tényleg az a sorozat, amit ha akar, az ember egyszerre be tud darálni, és még őrültnek sem fogják nevezni érte.

A történet pont olyan faék egyszerű, amint azt a leírásból is gondolná az ember. A jó küzd a gonosz ellen, és természetesen, nagy dolgot nem árulok el vele, ha kikotyogom, a végén a jó győzedelmeskedik. Tehát eddig sem a látványt, sem a harcokat, sem a történetet nem igazán dicsértem. Akkor miért írok még mindig, és miért nem húzom le a rákba az egészet, befejezve a cikket? Azért, mert ezen gyengeségei ellenére is ajánlani tudom a sorozatot. Nagyjából a '90-es évek nagy kultikus kalandsorozatai szintjén mozog. Gondolok itt a Xéna-Herkules párosra. Látványban pacekra ott van – na jó, van egy-két nagyon szép operatőri felvétel, de ennyi. Szerintem a díszletet egy az egyben onnan hozták át. Komolyan, ahogy néztem, olyan érzésem volt, mintha visszamentem volna az időben cirka 20-25 évet. Ugyanazok a purhabsziklák és -kövek, ugyanazok az egyjelenetes díszletek, amelyekben kb. az adott rész végig mozog.

Sajnos a harcok terén sem mutat túl sok újat. Ilyen ímmel-ámmal megkoreografált valamik (nem egy Daredevil), amik tényleg csak a jó-rossz konfliktus miatt vannak benne. Pedig ha őszinte akarok lenni, azokat jobbra is meg lehetett volna csinálni. A Majomkirályt alakító színész – Chai Hansen – a pár ugrabugra alapján komolyabb mozdulatok bemutatására is képes lenne.

A nosztalgia mellett a másik nagy piros pontot az ügyesen megválasztott 20 perces játékidő miatt adom az alkotóknak. Maga az évad pont elég hosszú és a részek is. Nincs elhúzva, túlnyújtva, mint a rétes tészta. Egy sima kalandfilm akar lenni, és azt nagyjából teljesíti is.

Húzhatnám még itt a karakterszámot a látványvilág elemzésével, de minek? Szerencsére nincs sok benne, ami igényelte volna a CGI-t. Az alkotók is tisztában voltak a költségvetés adta kerettel. Ismételten csak a Herkules sorozatot tudom felhozni példaként. Ahhoz képest nem sokkal jobb!

A színészekről tennék még egy-két említést. A már szóba került Chai Hansen ügyes srác. Alkata és képességei alapján remek választás a szerepre. Még egy kis színészi tehetséget is meg-megvillant, ahogy a pöffeszkedő, nárcisztikus karaktert hozza. Hű társa, Tripitaka – Luciane Buchanan – nekem 2 évad után is olyan semmilyen. Van, mert kell a nő a férfi karakter mellé, de én inkább tehernek érzem, nem pedig komoly segítőnek. A második évadban már próbálták kicsit komolyabbá tenni, harcost faragni belőle, de ahogy néztem, ehhez meg a színésznőnek nincs meg a tudása sajnos. Ha engem kérdeztek, azért egy kicsit fura olyan embert castingolni egy kínai legendát feldolgozó – alapvetően harcra kiélezett – filmre, aki nem tud verekedni. Inkább vicces, mint komoly, amit művel a képernyőn. Sandy – Emilie Cocquerel – egy aranyos, hóbortos és végtelenül cuki istennőt alakít. Ha ilyennek szánták a karaktert, akkor jól hozza. Nekem tetszett. Mivel évekig az emberek elől bujkálva élt kicsit, hogy is mondjam, meghibbant. De persze a jó értelemben. Egyetlenegy problémám vele, hogy elméletileg a vizet manipulálni képes isten, aki a saját testét is vízzé tudja alakítani. Viszont ezt hol kihasználja, hol nem. Elméletileg legyőzhetetlen, gyakorlatilag nem egy nagy kaland. Az utolsó főszereplő Pigsy, aki bár egy villámokat szóró isten, inkább egy szakács szerepében tetszeleg. Nem túl bonyolult szerep, szóval Josh Thomson nagyjából hozza a kötelezőt. Igazából ő a humor forrása a beszólásaival és állandó vitáival a többiekkel.

A színészek és karaktereik, pont mint a sorozat. Lehetne nagyon jó, de megragad az átlagos szinten. Azon is ippeghogy. És még ezek ellenére is tudom ajánlani a sorozatot. Pont azért, mert teljesen tisztában van a gyengeségeivel, és nem is veszi komolyan magát szerencsére. Egy kalandvígjáték, és abban jól teljesít. A nosztalgiafaktor és a rövid játékidő miatt én abszolúte azt mondom, hogy érdemes tenni vele egy próbát. Ha nem tetszik, legalább hamar vége van. Egy kicsit bele lehet vele kóstolni a keleti mondavilágba. De tényleg csak egy hangyányit.

Nektek mi a véleményetek? Esetleg láttátok már, vagy fogtok vele tenni egy próbát? Véleményeiteket osszátok meg velünk!

Szereplők: 

Chai Hansen - Majomkirály

Luciane Buchanan - Tripitaka

Josh Thomson - Pigsy

Emilie Cocquerel - Sandy

A Netflix saját gyártású sorozata. Magyar hang sajnos nem áll rendelkezésre, viszont magyar felirat elérhető a sorozathoz. Ha minden igaz, már készül a harmadik évad, de jelenleg a vírus miatt kérdéses, mikor lesz a bemutató. Az első és második évad között is két év telt el. 

Előző filmes cikkünk:
Késik. Sokat késik.