Akinek az ezredforduló környékén helyezhető el gyermekkora, és rendelkezett számítógéppel, annak valószínűleg nem kell bemutatni a real time stratégia egyik gyöngyszemét, a Commandos szériát. Akinek mégis kimaradt volna, a játék lényege: II. világháborús környezetben kell egy elit csapatot irányítva szabotázs akciókat végrehajtanunk a német vonalak mögött. Alakulatunk fix létszámú, senki sem veszítheti életét a küldetés során, ezért alapos tervezés és a fegyvertárunk teljes kihasználása szükséges ahhoz, hogy kijátsszuk az ellenséget. A stratégiai játékoknak ezt az elfeledett kategóriáját idézi meg mai alanyunk, a Shadow Tactics: Blades of the Shogun.

A Mimimi Productions által fejlesztett Shadow Tactics 2016. 12. 6-án látott napvilágott. A játék az Edo korabeli Japánba kalauzol minket, ahol hosszas háborúzás után egy új Shogun újra egyesíti az országot. Azonban a béke nem tart sokáig, egy titokzatos alak az uralkodó megdöntésére készül. A lázadók felszámolásával a Shogun egy Mugen nevű szamurájt bíz meg, aki 4 társával vág bele a kalandokba.

Számomra meglepő, de azt kell mondjam, ez az izometrikus 2D és 3D objektumokat vegyesen használó grafika mind a mai napig eszméletlen hangulatos tud lenni. A játékba csöppenve gyakorlatilag egy szakasztott Commandos vagy Desperados látványt kapunk, de egyszerűen nem érzem gagyinak, vagy hogy eljárt volna felette az idő. Egyébként valamilyen szinten korszerűbb látványban elődeinél, például az időjárási elemekben: a fákat megmozgatja a szél, vagy a tűz és a víz effektjével.

Ami a pályaszerkesztést illeti, nagyon rendben van. Egyrészt kielégítően nagyok és összetettek a mapok, minden feladatot több útvonalon, több módszerrel is teljesíthetőek, és a pálya számos elemével interakcióba léphetünk. Egyszer használhatunk titkos alagutakat, máskor pedig eltehetjük az őröket láb alól egy lelökött sziklával vagy letört jégcsappal. Ráadásul az achievementek miatt többször is újrajátszható egy-egy pálya. Ráadásul aki kedveli a japán kultúrkört, annak kifejezetten tetszeni fog az autentikus környezet, igazi eye candy.

A játékmechanikákat illetően teljes mértékben az elődökre épül, igazán egetrengető újítással nem fogunk találkozni, de a műfaj lehetőségeit sikerült szépen továbbdolgozni, egy még gördülékenyebb játékmenet érdekében. A cél ezúttal is az őrök észrevétlen kiiktatása, elkerülve a nyílt harcot, és hogy riadót fújjanak. Ehhez ki kell figyelnünk az őrjáratok útvonalait, csapdát állítanunk, és elcsalogatnunk az ellenséget, miközben folyamatosan látó- és hallótávolságon kívül maradunk tőlük. A szituációk megoldásában rendkívül segítőkész a játék. Tippeket kapunk szöveges formában, ami megtanít alkalmazni a képességeket egyes szituációkban. Az őrök alapvetően lassan vesznek észre minket, és improvizatív megoldásoknak is teret enged, sokszor szimplán elég észrevetetni magunkat egy pillanatra. A H billentyű lenyomásával minden item kijelölésre kerül, amivel interakcióba lehet lépni. Továbbá hosszan nyomott jobb egérgombbal kijelölhetünk egy területet, miután visszajelzést kapunk, ha azt a pontot éppen látja valaki. Nagyon hasznos, hogy a képernyő tetején egy számláló emlékezet minket, hogy mikor mentettünk utoljára. Ennek ellenére tudnak kihívást jelenteni a küldetések, nem megy a nehézség rovására. Könnyítik, illetve sokszor nehezítik a dolgunkat továbbá a napszakok és az évszakok. Hóban például felfigyelnek a lábnyomainkra, éjszaka könnyebb megbújnunk a sötétben, de a fényforrások közelében viszont olyan távolságból is láthatóvá válunk, ahol nappal biztonságban lennénk. Egy-egy őr eltűnése sokszor akár egy civil számára is gyanússá tud válni.

Apró, de hasznos megoldás, hogy a különböző akciók különböző gombkombinációkkal érhetőek el. Például nincs az, hogy karakterünkkel felvennénk valamit a földről, de nem tudjuk, mert véletlen mellé kattintunk, mivel a Ctrl nyomvatartásával tudunk interakcióba lépni a környezettel. Egy ellenség megölésénél pedig külön gombkombináció van arra, hogy utána rögtön fel is vegye a holttestet a karakter. A játék egyetlen jelentősebb újításának a shadow mode számít. A shift billentyű lenyomásával megadhatunk minden karakterünknek egy parancsot, amit utána az enter billentyű leütésével egyszerre elvégeznek. Mivel egyébként kissé nehézkes ezekben a játékokban több karakter irányítását összehangolni, ez a funkció jelentősen megnöveli a lehetőségeink számát, kifejezetten jól működő mechanika.

A játék során 5 karaktert van lehetőségünk irányítani, akiknek képességei szintén többnyire megszokottnak mondhatóak a műfajban (a Commandos szériában egyébként 7 szereplő van, talán érdemes lett volna több karakterrel készülni):
Hayato - agilis, dobócsillagával távolról képes csöndesen végezni az ellenfelekkel
Yuki - csapdákat állít és abba csalogatja bele áldozatait
Mugen - a csapat nyers ereje, akár több ellenféllel is képes egyszerre végezni közelharcban
Akiko - gésának álcázva magát képes elvegyülni a tömegben
Takuma - lövészként támogatja a csapatot és tanuki kisállatával foglalja le az ellenfelet.

Apró tetszetős részlet, hogy a női karakterek csak lassan tudják vonszolni a testeket a földön, míg például Mugen, aki fizikailag a legerősebb, kifejezetten gyorsan mozog cipelés közben. Az agilisebb karakterek, mint Hayato, Yuki és Akiko képesek mászni, és tetőkön ugrálva közlekedni (vagy éppen tetőről leugorva kivégezni valakit), míg Takuma idős kora miatt fizikailag a legkorlátozottabb, ezt a felszerelése ellensúlyozza.

Összességében ha a műfajt meg nem is újította ez a darab, tartalmaz mindent, amiért szeretjük, és egy kicsit többet is. A Commandos-fanoknak és a japán kultúra kedvelőinek ajánlott kipróbálnia. (A teljes hatásért japán szinkronnal!)

Elérhető platformok: 
Microsoft Windows
OS X
Linux
PlayStation 4
Xbox One

Előző játékunk:
Párbajra fel!