Todd Phillips a 90-es évek elején kezdte produceri és rendezői pályafutását, méghozzá a dokumentumfilmes műfajban. Ha elsőre nem ugrik be a név, ne aggódj, nem veled van a baj, csak 2009-ben indult be igazán a szekere, a Másnaposok című film rendezésével. A trilógián kívül még a 2003-as Sulihuligánok című filmet érdemes tőle megemlíteni. A vígjáték műfajában otthonosan mozgó rendező ezúttal is a kaptafánál maradt, mai témánk a Haverok fegyverben című film lesz.
A film David Packouz (Miles Teller) és Efraim Diveroli (Jonah Hill) valós történetét dolgozza fel. A két huszonéves fiatal gyerekkori barátok, évek óta nem látták egymást. David masszőrként dolgozik, Efraim pedig családja vállalkozásában; fegyverekkel kereskednek. Miután Efraim nagybátyjával összerúgja a port, úgy dönt, saját vállalkozásba kezd. Ehhez viszont partnerre van szüksége, hosszú évek után újra találkozik Daviddel Miamiban, és együtt kezdenek el dolgozni. Az ország Irakkal és Afganisztánnal is háborúban áll, a Bush-kormány alatt pedig a nyilvános fegyverbeszerzési tenderekre bárki pályázhat. Efraimék szerencsét is próbálnak, majd meglepetésükre megkapják első munkájukat, ezzel az állam fegyverbeszállítójává válnak. Rövid időn belül mesés gazdagságra tesznek szert, de fiatal koruknak és tapasztalatlanságuknak köszönhetően kihívásokkal találják magukat szemben, kétes üzelmekbe csöppennek, és - ahogy az lenni szokott - elindulnak lefele a lejtőn.
Nem hiába, a legjobb történeteket az élet írja, ez pedig annyira abszurd és zseniális egyben, hogy az megfilmesítésért kiáltott. Azt viszont árulja el valaki, egy ilyen sztorit miért egy “egyslágeres” rendező kap, hogy csináljon belőle egy középszerű vígjátékot? Igaz, egy majdnem 10 éve történt eseményről van szó, politikailag már nem aktuális, de alapvetően egy thriller adta volna magát, ahol lehetett volna fricskázni a kormány illegális üzelmeit. Persze így is elhangzanak a kormány fegyverbeszerzési rendszerének kiskapui és szemhunyásai szabálytalanságok felett. Egyébként ez a műfaj is jól áll a filmnek, fergeteges vígjátéknak nem nevezném, de ahol kell, fekszenek a poénok, nem nagy meglepetésre főleg Jonah Hillnek köszönhetően.
Számomra ironikus, hogy mennyire megrekedt a mellékszerepekben, ezúttal is a duó másodhegedűsét alakítja, pedig nagyrészt ő viszi a filmet, ha valamikor, akkor most lehetett volna ő a központi figura. Végig céltudatos, magabiztos és persze erkölcstelen a karaktere. Ezzel szemben Miles Teller figurája eleinte bizonytalan és inkább sodródik az eseményekkel, könnyen manipulálható, de tehetségesnek mutatkozik a fegyverdílerkedésben, és egy ponton a sarkára áll.
Sajnos a karakterek eléggé felszínesek; a film több ponton is túlzottan előrevetíti, mi fog történni, és pár fordulat is eléggé buta, bár utóbbi hű a valódi történethez, így nem lehet a szemére hányni.
Képileg igényes film, tele Sebhelyesarcú-utalásokkal - kezdve rögtön a film plakátjával. A választott zenékre sem lehet panasz.
Összefoglalva nekem olyan érzésem volt végig, mint, ha a Wall Street farkasát nézném “kicsiben”, ahogy a hétköznapi srácok leleményességükkel kapaszkodnak fel a gazdagok közé, több ponton is van hasonlóság, csak a zsánertől sajnos messze elmarad. Minden fanyalgásom ellenére ez egy kifejezetten jó film még így is, egyszer érdemes megnézni, csak bosszantó számomra, hogy nem tudtak ennél többet kihozni belőle. Todd Phillips számára is ez lehetett volna a lehetőség, hogy egy komoly hangvételű filmet is odategyen.
Ha valaki kíváncsi a valódi eseményekre, itt megtalálja a RollingStone cikkét, de csak a film megnézése után ajánlott.
A filmet bemutatták 2016. augusztus 19-én.
Blu-ray/DVD megjelenés: 2016. december 14.
 |
 |
 |
 |
| Előző filmes cikkünk: | Következő filmes cikkünk: |
| Harmadik típusú találkozások | A martfűi rém |
 |
 |
