Egyszer volt, hol nem volt, a DotA nevű játék egy modifikációként jelent meg 2003-ban… á, inkább hagyjuk is ezt, akit érdekel, már tudja rég a történetet. Inkább vesézzük ki, mit tud a folytatása, a MOBA-k világának egyik legnépszerűbb darabja, a DotA 2.

A MOBA kifejezés mibenlétére előző, League of Legends-es cikkünkben már kitértünk, ugyanezen az elven működik jelen játék is. Két ötfős csapat, két bázis, cél az ellenfél „ancient”-jének elpusztítása, odáig kisebb karaktereken és az arra vezető „lane”-eket védő tornyokon keresztül vezet az út. Érdekesség, hogy ugyan a játék első verziója még a Defense of the Ancients (avagy Az Ősök védelme) rövidítéséből kapta a nevét, a második már egy kitalált, jelentés nélküli szónak kezelte a dotát (jogi akadályokat elkerülendő).

Ami elsőre igazán „sokkoló” lehet ebben a játékban, és amiben első ránézésre is eltér a már emlegetett LOL-tól – vagy épp a Heroes of the Stormtól –, hogy rengeteg hős közül lehet választani. A játékban elérhető összes karakterrel szabadon garázdálkodhatunk az első pillanattól fogva, ezáltal elég sokszor hangozhatnak el eleinte (értsd: hónapokig is akár) „és ez most mi/ki volt?” jellegű mondatok. Persze nem akarnék elrettenteni senkit, de több mint 110 hős képességeit megjegyezni (hogy az ember tudja, mire számítson) nem rövid idő és nem kis feladat. Mindegyiknek minimum négy darab van, az utolsó („ultimate attack” avagy ulti) rendszerint a legerősebb, azt a hatodik szint elérésénél kapja meg az ember (szinteket fejlődni a kisebb-nagyobb szerzetek megölésével lehet).

A karakterek többféle módon kategorizálhatóak. Nézzük először a játék hivatalos oldalán használt esetet, miszerint: erő / ügyesség / intelligencia. Az erő alapú karakterek általában több élettel rendelkeznek, és rendszerint az alaptámadásuk is erősebb (a kivételek meg erősítik a szabályt, gondolom én). Az ügyességieknél nem az a lényeg, hogy az ember határozottan menjen előre, és kaszaboljon, hanem igyekezni kell kreatívan játszani velük, mert könnyebben elesnek a csatában, mint az előző karakterosztály (a kivételek meg erősítik a szabályt, gondolom én). Az intelligencia alapú hősök többnyire inkább segítik, könnyítik a csapattársaik munkáját (a kivételek meg erősítik a szabályt, gondolom én).

Egy másik felosztás szerint vannak közel- és távolharcos karakterek, ez értelemszerű – egyébként előfordul olyan, hogy egy közelharcosnak van kifejezetten távolra ható képessége. Vannak még egyéb besorolások is, de azok már nem komplementerszerűen működnek, néha összeérő halmazok; ezek az alábbiak:

• carry (jobb híján végjátékosnak fordítva, igazán a játék végére hasznos hősök)
• disabler (avagy bénító, pl. földhöz tudják kötni, vagy elnémítani az ellenfelet)
• initiator (avagy kezdeményező, vannak megfelelő képességeik ahhoz, hogy akár egy nagyobb csatában övék legyen az első szó)
• jungler (hivatalosan erdőzőre fordították, mi rendszerint dzsungelezőnek hívjuk, ezek az átlagnál alkalmasabbak arra, hogy az erdős területeken kialakított zugokban lévő kisebb figurákat levadásszák plusz tapasztalatért és pénzért)
• support (avagy támogató, a többieket segítő hősök, az intelligencia alapúak több mint fele ilyen)
• durable (avagy szívós, a csatákat jobban bíróak, ide tartozik az erő alapú hősök legtöbbje)
• nuker (avagy zúzó, nagy sebzésre képesek)
• pusher (avagy ostromló, a tornyok elpusztításában jeleskedőek)
• és escape (avagy menekülő, pl. láthatatlanná válással, gyorsítással, vagy épp teleportálással a veszélyes szituációkból könnyebben távozó hősök).

Vegyünk egy példát: az én egyik kedvencem, Crystal Maiden jégbe tud zárni ellenfeleket, rövid időre le tudja lassítani őket egy adott területen belül, növeli az egész csapat mana regenerációját, legerősebb képességével pedig meg tud idézni egy igen erős jégesőt. Ez tehát egy intelligencia alapú, a mananövelő passzívja miatt támogató hős, aki bénító, (az ulti miatt) zúzó és dzsungelező (mivel a jégbörtöne hosszabb ideig hat az alacsonyabb rendű karakterekre).

Az alapfelállás a pályán úgy néz ki, hogy két hős tartózkodik a fenti úton (top), szintén kettő az alsón (bottom), és egy középen (mid). Ez a leggyakoribb leosztás, de módosítható egy-két módon. Előfordul, hogy három hős visz egy lane-t, ezáltal két szólózó karakter is van – jó taktika lehet, ha az egyedül hagyott tudja tartani magát kettővel szemben. A másik módosítás az, ha van egy hős, aki dzsungelezéssel kezd, és csak később csatlakozik a lane-eken zajló harcokhoz (ennek tipikus példája Nature’s Prophet).

A hősöket a képességeik fejlesztése mellett tárgyakkal lehet plusz előnyökhöz juttatni, legyen az gyorsabb támadósebesség vagy több élet. Ezeket többnyire a bázison lehet megszerezni; bizonyos kiemelt tárgyak fellelhetőek az ún. side shopban (ezek a két szélső úton találhatóak egy kis szegletben), illetve egy-két különleges darabhoz szükséges a secret shop meglátogatása, aminek a pozícióját bonyolultabb lenne elmagyarázni, mint térképen prezentálni, így az utóbbi verziót választom. A fölösleges méterek megtételét kiküszöbölendő, rendszerint a csapat support karaktere vesz egy (általában valamilyen állatra emlékeztető) couriert (futárt), amivel oda lehet szállítani a szükséges tárgyakat a bázisról.

A pályának még két lényegesebb eleme van: az egyik a két rúnalelőhely, ahol időről időre különböző (mily meglepő) rúnák jelennek meg: az esetek többségében „bounty” rúna (borzasztó fordítással adomány lett a magyar neve), ami egy kis plusz tapasztalati ponthoz és pénzhez juttatja a karaktert, egyéb alkalmakkor láthatatlanságot, gyorsaságot, dupla sebzést, manaspórolást, életerő-töltődést vagy önmagunk (gyengébb, de az ellenfél számára valódinak tűnő) másolatait kaphatjuk meg. A másik pedig Roshan. Ez egy gigantikus sárkány, a legnehezebben megölhető karakter a játékban – viszont ha sikerül, általában csapatmunkával, annak egy Aegis of the Immortal nevű tárgy a jutalma. Aki felveszi, az a legközelebbi halálakor újjáéled (amennyiben ez öt percen belül bekövetkezik).

Egyébként mindez a sima „All Pick” nevű játékmódra igaz. Ezen kívül létezik még egy pár játékmód:

• Single Draft: Mindenki kap három hőst, akik közül választhat. Az erő alapúak, az ügyességiek és az intelligencia alapúak közül ad random egy-egy hőst a rendszer, ebből kell kiválasztani a legjobb opciót.
• Random Draft: A játék összes hőse közül véletlenszerűen választ a rendszer ötvenet, akik közül lehet válogatni.
• All Random: Ha a standard „all pick” játékmódban valaki véletlenszerűen választ hőst (és marad is azzal), akkor plusz aranyhoz jut az elején. Itt mindenki random karaktert kap, ennek fejében pedig plusz kezdőtőkét.
• Captains Mode: Itt mindkét csapatnak van egy kapitánya. Ez az ember kitilt bizonyos hősöket a játékból, illetve választ ötöt, akikkel a saját csapata játszani fog. (Ezt szokták használni a versenyeken.)
• Captains Draft: Nagyjából hasonlóan működik, mint az előző, de itt 9 karakter választható mindegyik kategóriából, tehát összesen 27 áll rendelkezésre.
• Least Played: Nem játszhat senki olyan hőssel, akivel a statisztikái alapján relatíve gyakran szokott.
• Limited Heroes: 22 meghatározott hősből lehet válogatni, a játék szerkesztői szerint kezdőknek való karakterek közül.
• Ability Draft: Ez a lehető legkaotikusabb játékmód. A hős kiválasztása szinte mindegy, mivel utána négy teljesen más képességét lehet hozzáadni, más hősök eszköztárából.
• 1v1 Solo Mid: Mindkét csapatban egyetlen játékos van. A szokásostól merőben eltérőek a szabályok, nem is kezdeném el taglalni, de a lényeg itt is az ellenfél gyilkolása és a torony lerombolása.
• All Random Deathmatch: Egy kifejezetten érdekes játékmód, amiben ha meghalsz egy karakterrel, kapsz helyette egy másikat – ezáltal váratlan tárgyak fordulhatnak elő egy-két hősnél. A két csapatnak 40-40 újjáéledési lehetősége van, az nyer, aki ezt elfogyasztja az ellenfelénél, vagy a klasszikus módon lerombolja az „ancient”-öt.

Ezek mellett még léteznek – három kivétellel (Overthrow, Dota 10v10, Colosseum) – felhasználók által gyártott játékverziók, ezek a Custom Games menüpontban találhatóak.

Most, hogy így összefoglaltam, egy kicsit azért szeretnék szubjektív is lenni.
Személyes tapasztalatom az, így több mint 800 órányi játékidő után, hogy ugyan nehéz beleszokni, főleg a harmadik bekezdésben már említett okból, de egy remek időtöltés a baráti körrel. Viszont szemben a vetélytársaival, nagyon hosszú tud lenni, ami talán a legnagyobb hibája a játéknak. Én nem hiányolom a LOL-ban lehetséges „feladás” funkciót, mert itt is lehet néha csodákat művelni, és visszahozni egy már-már elveszített játékot, de ez az esetek viszonylag csekély százalékára igaz, és ilyenkor simán előfordulhat, hogy a fele játékidő lényegében értelmetlen.

Ettől függetlenül mindenképpen ajánlom kipróbálásra, a Limited Heroes funkcióval, vagy egy ebben jártas személy „idegenvezetésével” bele lehet tanulni. Ez utóbbiban egyébként segítséget nyújthat a Magyar E-sport Akadémia.

A sorozatunkat nemsokára folytatjuk a Heroes of the Stormmal, addig is jó kockulást mindenkinek!

Előző játékos cikkünk:
Árral szemben - Inside