Árral szemben

Inside

Mint azt a Limbóról készített bejegyzésünkben ígértük, elérkezett az idő, hogy kivesézzük a Playdead második játékát, ami az Inside névre hallgat.
Az előd lefektette az alapokat egy jó játékhoz, az előzetes hírek is biztatóak voltak, már csak az a kérdés, sikerült-e újra maradandót alkotni, vagy csak gyenge másolatot kaptunk? Minden kiderül a folytatásban.

A játékot indítva azonnal szembetűnő, mekkora a fejlődés a látványban. Sziluettek helyett ezúttal látjuk a karaktereket, és ízléses pasztell színvilággal dolgozik a játék a monokróm képvilág helyett. A karaktermodellek mondhatni elnagyoltak, például arcokat nem látunk, de ez sokkal inkább koncepció, mint hiányosság, az enyhén szögletes, rajzfilmes modellek nagyon stílusosak. Az eddigi 2D platformer/puzzle játékok közül azt hiszem, ennek sikerült eddig a legjobban elterelni a figyelmem arról, hogy valójában egy síkban játszunk. Ezalatt egyrészt az előtér és a háttér sokkal nagyobb kihasználtságát értem, ugyanis mondhatni a háttérben történő eseményekből kapjuk a történetet, illetve a távolságok érzete is sokkal nagyobb lett. Másrészt a kameranézeteket is sikerült nagyon jól eltalálni. Van egy alap “remegése” a kamerának, és a menekülős részeken a szöge is változik, amitől sokkal dinamikusabbak lesznek az üldözések. Maga a karakter is sokszor átlóban halad a képernyőn, enyhén befele vagy kifele, amitől szintén kap egy mélységérzetet az ember. Szóval sokkal részletgazdagabb lett a látvány, és hiába színesebb, világosabb, a hangulat nyomasztóbb, mint valaha.

Az atmoszféra hangok nagyon ott vannak (mint a távolból hallatszódó robbanás, aminek a lökéshulláma megöli a karaktert, ha nincs fedezékben) de sokkal nagyobb hatást gyakorol inkább a hangok hiánya, mint például amikor egy teszthelyiségben kell megoldani egy puzzle-t, amiből semmit nem hallunk, mert a kamera az üvegfalon kívül helyezkedik el.

A játék ismét az intuitivitásra épít, szépen lassan adagolja az újfajta puzzle elemeket, először azokat viszonylag egyértelműen az arcunkba tolva, hogy felkészítsen a későbbi kihívásokra, de semmire sem tanít meg, mindenre magunknak kell rájönnünk. Egyébként a történetmesélésre is ugyan ez a jellemző, kapunk mozaikdarabokat, amiket a játékos próbál összerakni, de nincsenek párbeszédek, vagy egyéb közvetlen információk, amik válaszokat adnának a kérdésekre.

A pályaszerkesztésre sem lehet panaszunk. Az egész játéknak van egy íve, ahogy az erdőből indulva a farmokon át megérkezünk a városba, majd egyre indusztriálisabb helyekre visz utunk, egyszóval változatosak a helyszínek, és folyamatosan egyre komorabbá válnak. Újításnak számítanak a víz alatt részek, ami a logikai feladványok lehetőségeit is kibővítette, pozitív újítás.

A készítők hallgathattak sok játékos mérgelődésére a Limbo nehézségével kapcsolatban, a platformer és a logikai részek egyaránt könnyebbek lettek. Persze aki kijátszotta a Limbót, nagyjából tudhatja mire számíthat, de enélkül is érezhetően könnyebb. Vannak az elődből visszatérő feladvány elemek, de ezek abszolút nem ötlettelenségből fakadnak, ezek szolgáltatják a kapcsolódási elemeket a Limbóhoz, ami miatt sokak szerint ez az előzményjáték. Másrészt emiatt kelt nosztalgikus érzést a visszatérő játékosoknak. Úgyhogy ezen a téren is remekel az Inside, rengeteg a friss logikai feladvány, a víz alatti részek mellett a gravitációval játszó részekből is többet hoztak ki. Egy-két rejtvény jóval nagyobb pályaszakaszt foglal magába a megszokottakhoz képest, például van egy, aminek a megoldásához 3 szinten kell részfeladatokat megoldani. Ugyanakkor sokkal akciódúsabb is lett, az akadályok mellett közvetlen módon is az életünkre törnek, illetve váratlan eseményekkel is találkozunk, mint az alattunk leszakadó padlók.

Összegezve a fentieket, minden aspektusban sikerült felülmúlni az elődöt, igazán kiforrott darab lett az Inside. Amitől igazán több lett ez a játék, mint a Limbo, az az összetettebb és mélyebb története. Olyan fináléja van a játéknak, aminél nyomasztóbbat és megbotránkoztatóbbat már jó ideje nem láttam, rengeteg kérdéssel marad magára a játékos. Egyébként ezúttal is vannak achievementek, amiket érdemes megcsinálni, mert ismét van egy titkos pályaszakasz, úgyhogy a többször játszhatóság is garantált.

Minden meg van az Inside-ban, ami miatt szeretjük az indie játékokat, csak ajánlani tudom.