Egyedül a sötétben

Limbo

Gondolom, a legtöbben félünk a sötétben, nem mellesleg, ha ez egy erdőben történik velünk, mint a Limbo főhősével. A Playdead stúdió is pont erre próbál fókuszálni ebben a puzzle platformer játékban.

Kalandunk először 2010 júliusában debütált, Xbox 360 platformon, ami csak online digitális kiadásban jelent meg. 2011 áprilisában, mikor a Microsoft exkluzív szerződése lejárt a céggel, megjelent Playstation 3-ra is egy csomagban – Tirals HD és ’Spolsion Man társaságában –; illetve valamikor ilyen tájban PC-re is. 2013-ban megjelent hordozható eszközökre is, mint iOS/Android/Playstation Vita. Végül 2014-ben jelent meg a next gen. konzolokra is, mint Xbox One és Playstation 4. Egyszóval a Playdead igyekezett mindenki számára elérhetővé tenni ezt a pár órás játékot.

A Limbo elég minimál stílusra épül, semmi csicsa, csak a lényeg, sőt, ha ez nem lenne elég, akkor még monokróm is. Ez egy 2D-s kaland, amihez a Box2D motort használták, ami egy ingyenes physics simulator engine – fizikai szimuláció motor – készítésével foglalkozó cég. Azon felül, hogy ez egy puzzle platformer játék, még a „Trial and Death” – Próba és halál – stílust alkalmazza, ami, hát igen csak érződik rajta. Elején a játék megtanít dolgokra, de ezt sem szabad szó szerint venni, mert egyébként egyáltalán nem fogja a kezedet. Még is azt mondom, az elején pár dolog tutorial – oktató –, mert elég egyszerűek, mind az ügyességi, mind a puzzle részük. Kanyarodjunk kicsit vissza a játék menüjére. Engem már itt megvett, a hangulata és letisztultsága, még annak ellenére is, hogy monokróm. Sok lehetőséget nem nyújt egyébként a menü, vannak szokásos lehetőségek: Resume – Játék folytatása –, Start New Game – Új játék indítása –, Load Chapter – Játék betöltése –, Settings – Beállítások –, végül az Exit. Beállításban sok beállítási lehetőségünk nincs. Gyakorlatilag semmi, meg tudjuk nézni, mivel lehet irányítani a játékot, amire két lehetőségünk van PC-n. Szokásos billentyűzet, és ha lehetőségünk van rá, akkor Xbox kontroller.

Ez a játék rövid, de mégis hosszú. Ha valaki nagyon ügyes, pár óra alatt kipörgeti, de ha először játszol vele, ezt a tényt kétlem, hogy tudná valaki teljesíteni. Ugyanis a legtöbb időt azzal fogjuk eltölteni, hogy újra és újra nekiesünk a kihívásoknak, amikkel a játék megkínál. Ez vonatkozik a puzzle és az ügyességi részére is. Én többszöri neki futásra tudtam csak végigvinni a játékot, mivel eléggé fel tudott húzni, ha már valami századjára nem jött össze. Szóval a rövid játékmenet relatív. A környezet nagyon változatos és hangulatos. Kalandunk során járunk erdőben, elhagyatott épületekben, mocsarakban, küzdünk a természettel, illetve embertársainkkal is.

A hangok nagyon élethűre és félelmetesre sikeredtek, minden kis neszt és természeti jelenséget meghallunk – a teljes élmény érdekében érdemes fejhallgatóval játszani –. Többszöri nekifutásra is érdemes végigvinni a játékot, ha esetleg nagy achievement – avagy trófea – gyűjtő vagy, és esetleg nem tudtál elsőre mindent megszerezni.

Összességében a játék hangulatos, stílusos, nehéz, idegesítő, de minden percet megéri, ha másért nem is, saját magunk elismeréséért biztos; ugyanis ha megoldasz egy puzzle-t vagy sikerül túljutnod egy ügyességi szakaszon, azért az egyfajta büszkeséggel tölt el.

A napokban megjelent a PlayDead Studio új játéka is, ami Inside névre hallgat. Már nyomjuk a játékot, és blackstring hamarosan dob nektek egy jó kis cikket róla.