Amikor bejelentették, hogy az Alien-széria előzményfilmet kap, erőteljes szemforgatásba kezdtem, de tévesen, a Prometheus végül egy abszolút kellemes csalódás volt. Ugyan megosztó film lett, de véleményem szerint a Mérnökök mint faj és az emberiség létezésének oka/célja új mélységet adott a szériának, tágította az univerzumát; Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) pedig alkalmas lett volna rá, hogy Ripley nyomdokaiba lépjen. Így hát az előző rész cliffhangere után izgatottan vártam a folytatást. Aztán jöttek a hírek, hogy az új filmet Alien: Covenant címre keresztelik, és nem szándékozzák továbbvinni a Mérnökök történetszálát, én pedig kezdtem megint a szememet forgatni. De félre az előítéletekkel, ugorjunk fejest a cselekménybe.

2104-et írunk, a Covenant gyarmatosító hajó az Origae-6 felé tart, amikor egy neutrinó kitörése elkapja, és súlyos károkat okoz a hajóban, ezért Walter (Michael Fassbender), az android, kénytelen felébreszteni a legénységet mesterséges álmából. Éppen sikerül elhárítaniuk a járműben keletkezett meghibásodásokat, amikor egy üzenetet fognak egy eddig ismeretlen bolygóról. Oram (Billy Crudup), az újdonsült kapitány úgy dönt, hogy utánajárnak az esetnek, habár Daniels (Katherine Waterston) ezt ellenzi. Sikeresen landol a felderítőcsapat az életre alkalmasnak tűnő bolygón, de még nem sejtik, ezzel milyen veszélynek tették ki magukat. A legénység egy idegen űrhajóba botlik, majd egyik taguk váratlanul rosszul lesz, amikor pedig megpróbálják elhagyni a bolygót, kitör a káosz.
“A változatosság gyönyörködtet” - szokták mondani, de nem a forgatókönyvírók szerint. Tulajdonképpen már személyes sértésnek venném, ha egy Alien-film nem így kezdődne.

Ennek ellenére a film fokozatosan építi a feszültséget, és a legénység első találkozása az idegennel kifejezetten izgalmas lett, főleg a vágásnak és a zenei aláfestésnek köszönhetően. A látványra sem lehet komoly panaszunk, bár némileg ironikusan az Alien megjelenésével nem voltam teljesen kibékülve, például a chestburst jelenetben a kis girnyó teremtmény gagyi benyomást tett rám. Aztán lehetne még itt karakterekről is írni, csak hát azok nem igazán voltak. Fassbender jó volt... ő kétszer is. A szereplők sokszor teljesen logikátlan döntései és mesterkélt konfliktusai sem segítenek a film megítélésében, de messze nem ez a legnagyobb baj, ezeket a horror/thriller kategóriában már egyébként is megszoktuk. A történet potenciális fordulópontjai fájdalmasan kiszámíthatóak, egyszerűen nincs olyan pillanat a filmben, ami egy minimális meglepetést okozhatna bárkinek, aki látott már Alien-filmet. Ugyan a Prometheus is a jól bejáratott sémákra épült, de az legalább kereste az újdonságot, ami ennyi rész után nélkülözhetetlen, ez a film viszont minden ilyen új szálat véglegesen elvarrt.

Némi spoiler: a Mérnökök városa kívülről eszméletlen nyomasztóan nézett ki a rengeteg holttest látványával, de belülről messze alulmúlta a várakozásaimat. Egyrészt kb. semmit nem láttunk belőle, másrészt teljes disszonanciában volt az eddig látott technikai fejlettségükkel.

A fentiek ellenére összességében egy nézhető film a végeredmény. Igaz, messze nem kiemelkedő, de a hangulat nagyjából a helyén van, az artwork zseniális, az akció részeknek és Fassbender karakterének köszönhetően még így is élvezhető.

A film megjelenése: 2017. május 19.
IMDB
Rotten Tomatoes

Előző filmes cikkünk:
A nyugdíjas Terminátor