Nehéz szavakba önteni azt, amit ez a játék kihozott belőlem érzelmileg. Gyakorlatilag mintha filmeztem volna. A játék története (aki esetleg nem hallott róla és/vagy játszott vele) az arról szól, hogy elszabadult egy gomba spóra, ami fertőző minden emberre. Levegőben terjed, de persze ha egy már fertőző "ember" megharapja a másikat, akkor bizony megfertőződik (és nem, nem a tipikus zombi sztori). A játék főkaraktere Joel, családapa, aki egyedül nevelte a lányát, aki balesetben meghalt. /Spoiler/ (Egy katona lelövi, mert parancsot kap arra, hogy mindenkit, aki az útjában áll, le kell lőni) /Spoiler vége/ Előzménnyel indul a történet, amikor elkezdődik a járvány. Később - ha jól emlékszem - közel 20 év telik el. A világ gyakorlatilag 3 felé szakad. Vannak, akik civilizáltan élnek kolóniákban, és vannak, akik fosztogatnak, ölnek minden cuccért stb. A harmadik pedig a fertőzöttek, de ezt is kétfelé lehet osztani. Vannak a kezdő stádiumban lévők, látnak, hallanak és még emberi fejük van. Vannak a teljesen kifejlett egyedek, akik pedig nem látnak és nem is emberi fejük van, hanem mintha ellepte volna őket a gomba. Őket hívják a Klikkereknek. De térjünk vissza Joel-re és a fő történeti szálra. "Jelenben" vagyunk és Joel-t megkérik, hogy menjen el egy városba, mert nagy szükség lenne a segítségére. Mikor odaér, találkozik egy kislánnyal a neve Ellie. Ellie azért érdekes mert Ő az eddigi egyedüli ember, aki immunis a fertőzésre. Van a Fireflies nevű szervezet, akikhez el kell vinnie, mert abban a hitben vannak, hogy majd ők csinálnak belőle ellenszérumot. Joel-nek nincs ínyére, hogy bébiszitterkedjen, de végül is ráveszi magát és elindulnak. Eleinte szkeptikus volt Ellie-vel és nagyon tartózkodó. De mondanom sem kell, megszerette, nagyon is. Lányát látta benne. (Ellie azon gyerekek közé tartozik, aki már ebben a megfertőzött világban nőtt fel.)

Trailer a játékról:

Na de ennyit is történetről, most jöjjön a saját véleményem és élményem a játékról. Már megjelenés előtt egy évvel tűkön ültünk, hogy jöjjön már, jöjjön már. De amit vártam, és amit kaptam, nagyon nagy csalódást volt és ezt pozitívan értem. Hihetetlen volt a látvány, a hangulat, a szinkron, a történet, minden nagyon jól össze volt rakva. És ez nem az a tipikus játékok közé sorolható, hogy gyönyörű grafika, de a játék élmény egyszerűen szar. Példa erre a Crysis-trilógia. Én a végigjátszás során sírtam, nevettem, izgultam és féltem. Piszok élethűen át volt adva a mozgás és az emberi mimika. Sok emberrel beszélgettem, akik hasonló véleménnyel vannak a játékkal kapcsolatban és mindannyian egyetértettünk abban, hogy a PS3 generáció azért lett, hogy ezzel a játékkal tudjunk játszani. Ez volt a csúcsok csúcsa, életem legjobb 13 óra végigjátszása volt. Normál fokozaton szoktam játszani, egyrészt azért mert a könnyű fokozatban nekem nincs kihívás, nehéz fokozaton meg nem érdemes addig, amíg egyszer legalább nem pörgette ki az ember, mert hihetetlen fel tud húzni, ha már valami 20. próbálkozásra sem jön össze. Persze ez előfordult normál nehézségi szinten is, de abszolút nem zavart, mert imádom, ha a játék kihívásokkal van teli. És eléggé figyeltek a részletekre, bár ez már elvárható volt a Naughty Dog csapatától (Híresebb játékaik: Uncharted 1-2-3, amiről szintén fogok írni majd és a Crash Bandicoot), mert Ők erről híresek. Tudom, nem számít nagy csodának a csillogó hó, és ha belemész a vízbe derékig, akkor addig lesz vizes a ruha. DE a játékvilágban igen is számít, mivel nem sok olyan játékot ismerek, amelyikben ezek az apróbb dolgok is benne lennének. Én minden játéknál azt csinálom, hogy minden kis zegzugot megnézek, hátha találok valami érdekeset. Na, ez ebben a játékban nem így volt (persze itt is bementem mindenhova de..), szinte semmit nem találtam sehol. Tényleg vissza adta azt posztapokaliptikus élményt, hogy, csak azért mert jó fej vagyok és benézek ebbe a szobába, nincs tele lőszerrel vagy egyéb kraftolásra váró anyaggal. És igen kraftolás, nekem nagyon tetszett az egész, lehetett benne házi kést csinálni, Molotov-koktélt, kötszert stb. Iszonyatosan sokoldalú volt a játék. Még képességfa (Skill tree) is volt a játékban, amikkel a meglévő képességeinket tudtuk fejleszteni pl.: lopakodás meg hasonlók. Sokan kiemelték azt a "hibát" a játékban, hogy amikor jön velünk az adott társunk (ez többnyire Ellie volt), és lopakodunk, akkor Őt nem vették észre, még akkor sem, ha előttük futott el. Most ezt a Naughty Dog is megmondta, hogy direkt lett így tervezve ez nem bug (hiba). Ami szerintem is okos dolog volt, mert most gondoljunk bele abba, hogy milyen mocskos idegesítő már az, amikor a gép buta és össze-vissza szaladgál, és mi ezért halunk meg, és kezdjük el újra meg újra az adott pályarészt. Elérkeztem az utolsó gondolatrészhez, amit ezzel kapcsolatban meg szeretnék osztani veletek. Ez pedig a játék zenéje. Nagyon-nagyon-nagyon megindító, főleg a képpel együtt, amit látunk. De ez gondolom ismerős mindenki számára, mert a filmeknél sincs ez másképp. A játék főcímdalát, ha lehet így nevezni, azt nem más, mint Gustavo Santaolalla írta és játszotta. Érdemes mindenkinek meghallgatni, szerintem nagyon szép szám lett belőle.

Zene:

Többet nem is szeretnék mondani róla, érdemes végigjátszani, és akit vonz az adott téma, nem fogja megbánni, ebben biztos vagyok. Ha valakinek PS3 van otthon vagy esetleg tervezi, hogy vesz egyet, akkor ne sajnálja azt a közel 10.000Ft-ot, amibe ez a kiváló játék kerül. De akinek PS4-e van, vagy azt szeretne venni, az se keseredjen el, mert a Sony kiadja PS4-re is The Last Of Us: Remastered néven, ami tartalmazza a játék+1-2 órás DLC-jét is. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis élménybeszámolót.

Elérhető Platformok: PS3, PS4

Előző játkunk:	Következő Játékunk:
Drámai Háború	Eszmefuttatások az indie játékokról, egy csésze tea társaságában