Valójában nem tudom mennyire tudom a játékra az „indie” jellemzőt ráaggatni. A Valiant Hearts: The Great Wart a Ubisoft Montpellier fejlesztette, viszont a Ubisoft adta ki. Most nem mennék bele, mely játékok számítanak „indie” címeknek, talán az egyik indie vasárnap erről fog szólni.

Történetünk 1914-ben az első világháborúval indul. Aminek én kifejezetten örültem, mert, őszintén szólva már a könyökömön jött ki, hogy az utóbbi években csak a második világháborúról szólt minden olyan cím, amit háborús köntösben szerettek volna elkészíteni. Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg meggyilkolását követően Németország hadat üzen Oroszországnak. A németek ellen hadba lépő Franciaország ezt követően deportálni kezdi a területén élő német állampolgárokat. Karl is egy ilyen Franciaországban élő német, akit elválasztanak feleségétől, Marie-tól és fiától, Victortól. Karlt nem sokkal később besorozzák a német hadseregbe. Marie apja (Karl apósa), Emile is hasonlóképp jár, de ő a francia hadseregtől kap behívót. A kiképzés után Emile és alakulata harcba indul, ahol az egységét megsemmisítik, Emile pedig megsérül és fogságba esik. Hadifogolyként Emile feladata a németek etetése és a főzés..

Beszéljünk kicsit a játékmenetről, látványról. A Valiant Hearts: The Great War grafikája képregényalapú ami remek választás volt. A játékot a Ubisoft által kifejlesztett UbiArt Framework motor hajtja. (Mint más esetben a Rayman Origins és Rayman Legends-nél.) A hangulata nagyon ütős, klasszikus zenével kooperál a játék, ami nekem kifejezetten tetszett. Sőt, amikor autóval kell menekülni, akkor a zene segítségével kell elkerülni az akadályokat (jó ritmusérzék és tánctudás előnyben). A játék 2D-s és az irányítása roppant egyszerű, sőt olyannyira, hogy a játék első egy órájában szinte minden fejtörőt és variánst felfed, így sajnos néhol a játék roppant monoton, és unalmassá válhat.

Ez a játék nem arról szól, hogy a lehető legtöbb ellenfelet, mely módokon és milyen gyorsan tudjuk likvidálni. Sőt annyira nem szól erről, hogy egyetlen egy életet nem kell kiontanunk a végigjátszás során. Rávilágít minket, mit jelent hősnek lenni. Hogy mekkora súlya van egy emberi élet megmentésének, még akkor is, ha épp az ellenségünk. Masszív 8 óra a játékidő, folyamatosan kapjuk a drámai impulzusokat, viszont a játék az utolsó egy órában nagyon intenzíven adja át felénk, ami nekem már néhol sok volt. De megéri végigtolni, mert a játék végén mindent megfogsz érteni.

Összességében a játék vicces és drámai. Ugyanakkor nem hibátlan és sokszor monoton, én is 1-1 órákra tudtam leülni és végigvinni. Talán a drámai hatást fokozatosabban is lehetett volna adagolni, de majd legközelebb.

Előző játékunk:	Következő játékunk:
A virtuális kinzókamra	Túlélés