Az Inferno című könyv a Dan Brown által jegyzett Robert Langdon-széria negyedik darabja, ami 2013. május 14-én látott napvilágot. A filmadaptáció ezzel szemben a trilógia hamadik része, ami pedig Ron Howard nevéhez fűződik. Ugyan tervezte a Sony a harmadik, The Lost Symbol című könyvet adaptálni, de végül emellett tették le voksukat. Lássuk hát, mi sült ki belőle.

Robert Langdon (Tom Hanks) egy olasz kórházban tér magához sérülten, és semmire nem emlékszik az előző napok eseményeiből. Azonban nincs sok idő tűnődni, mi történhetett, hamar kiderül, hogy vadásznak Langdonra, és menekülőre kell fognia. Ebben segítséget is kap a kórházban megismert doktornő, Sienna Brooks (Felicity Jones) személyében. Ezzel párhuzamosan Bertrand Zobrist (Ben Foster) amerikai milliárdos, aki a világ túlnépesedésére próbálta felhívni a figyelmet, meghal, maga után hagyva elrejtett vegyi fegyverét, az Inferno-t, amit a probléma megoldásának tartott. A szálak összekuszálódnak, és kezdetét veszi Langdon országokat átívelő menekülése és nyomozása, melynek során Dante: Inferno című alkotásán alapuló rejtvények tartogatják a válaszokat.

Ezen a ponton az emberek többségén eluralkodhat a déja vu érzés, ami hát nem alaptalan, hiszen ez eddig úgy kb. minden harmadik film a világon, itt még a csapból is a klisék folynak. Az emlékeit elvesztett főhős modelljével már számtalanszor találkozhattunk a vásznon, de el kell ismerjem (ami egy kicsit bosszant is), hogy a mai napig tud működni. Langdon átmeneti amnéziája látomásokat okoz, aminek a képi megvalósítása egészen kitűnő, látványos, néhol megbotránkoztató. Teljesen átadja zavarodottságát, jó felütést ad a cselekménynek, és megtölti feszültséggel a mozitermet. Ugyanakkor egy elcsépelt és olcsó eszköze a titokzatosság megteremtésének. A film központi témája, hogy az emberiség magatartása önpusztító, és a feltevés, hogy a lakosság egy részének feláldozásával kell elkerülni a nagyobb katasztrófát. Ez egy jóval valóságközelibb történet, mint az előző filmek történelmi és vallási misztikumjai. Ez egy üde pontja lehetne az alkotásnak, de nem igazán vonultat fel olyan gondolatokat, ami különösebben megdolgoztatná az ember agysejtjeit a problémával kapcsolatban, felszínesen dolgozza fel a témát. Továbbá az előző filmekhez képest jóval egyszerűbb és átláthatóbb a cselekmény, ami szintén lehet pozitívum, de ettől számomra kevésbé is volt érdekes.
Ami pedig a film többi aspektusát illeti: látványra végig ott van, gyönyörű helyszínekre kalauzolja el a nézőt, Hans Zimmer hozza, amit megszokhattunk tőle (az előző 2 filmhez képest több volt az elektronikus téma), a színészi játék a helyén van (Tom Hanks megöregedett, de még mindig Tom Hanks); de nem igazán van bármi, amit ki tudnék emelni, vagy meg tudnám említeni negatívumként. Esetleg a Harry Sims karakterét megformáló Irrfan Khant, aki kemény stílusával, ugyanakkor abszurd, homogén megnyilvánulásaival hozott egy egész jó, néhol humoros karaktert, de túl keveset volt vásznon, hogy igazán hozzátegyen a cselekményhez. 

Önmagában vizsgálva a filmet működött, végig lekötött és izgalmas volt, a film nagyobb fordulópontja is rendben volt, de a trilógia harmadik részeként jóval gyengébbre sikerült, mint az elődök. Képviseli a széria stílusjegyeit, de erősen eltér attól a vonaltól, amit az előző részek képviseltek.
Összességében egy nézhető film lett, de túl sokat nem várjon tőle az ember. Magyar vonatkozásai miatt is érdemes megnézni, bár elég jól el lettek rejtve a helyszínek, párat felfedezhetnek a szemfülesebbek, mint a Keleti pályaudvart, vagy egy sárga villamost.

A filmet bemutatták 2016. október 13-án.

Blu-ray/DVD megjelenés: 2017. január

IMDb
Rotten Tomatoes

Elöző filmünk:	Következő filmünk:
Amikor kialszik a Nap	A Marvel mágiája - Dr. Strange