Ariana Grande valamikor észrevétlenül egyszer csak a 2010-es évek zenéjének egyik megkerülhetetlen karakterévé vált. Ráadásul elég termékeny előadó, friss lemezére mindössze egy félévet kellett várni a legutóbbi albuma után. De még mielőtt belepillantanánk, nézzünk bele az előző részek tartalmába!
Ariana karrierje 2008-ban kezdődött, eleinte még elsősorban színésznőként; zenei munkásságának kezdete 2011-re datálható, ekkor jelent meg első dala, a Put Your Hearts Up.
Yours Truly címmel érkezett 2013-ban az első nagylemeze, amin egyébként ez a dal nem kapott helyet végül. Szerepelt rajta viszont a szintén korábban kiadott Popular Song Mikával, ami – végighallgatva az eléggé r&b vonalon mozgó albumot – állíthatjuk, hogy bőven a legjobban sikerült tétel.
A következő állomás a popelőadóktól megszokott kis kitérő, egy karácsonyi EP volt, Christmas Kisses címmel: egy nehezen emészthető Last Christmas-, egy érdektelen Santa Baby-feldolgozással, valamint két saját dallal.
Következő évben megjelent a második lemeze, a My Everything. Ezen érezhetően jobban átvette az irányítást az r&b-től a popzene. Összességében egy élvezhetőbb album, mint a Yours Truly, a Nicki Minaj és Jessie J közreműködésével készült Bang Bang pedig egy hatásos húzósláger lett. Mivel azt kevésbé kell bemutatni, alant szerepeljen az ekkorát nem hasító, de a lemez egyik kiemelkedő darabjának tekinthető One Last Time.
Miután az elkövetkezendő időszakban még Andrea Bocellivel is énekelt közösen, 2016-ra készült el a Dangerous Woman című harmadik albuma. Erről részletesen írtunk korábban, akkor az volt a benyomásunk, hogy oké dalok vannak rajta, keverednek a stílusok – néha ráadásul jól –, és még sikerült egy kifejezetten erős dalt is összehozni rajta, a Greedyt (természetesen az örök slágergyáros Max Martin hathatós közbenjárásával), de valami azért összességében hiányzott belőle.
Ennek a lemeznek a turnéja folyt éppen, mikor ’17 májusában manchesteri fellépésén terroristatámadás történt, 23 halottal. Következő hónapban ezért rendeztek egy One Love Manchester című segélykoncertet, Robbie Williams, Stevie Wonder, Katy Perry és sok más popelőadó közreműködésével. A turné ezután 3 nappal folytatódott.
Az idő elrepült, és még a mi figyelmünket is elkerülte, hogy tavaly egy újabb Ariana Grande-lemez látott napvilágot, a Sweetener. Az ezen található dalokon erősen érződik a trapzene hatása, a művésznő még rappelni is próbált egy kicsit. Általánosan elmondható, hogy kevés emlékezetes momentum található rajta, mi a God is a Woman című tételt emelnénk ki a lehetőségek közül. Szubjektíve ez messze a legkevésbé élvezhető album mind közül, és semmit nem segítenek a helyzeten a közreműködők (Nicki Minaj, Pharrell, Missy Elliott).
Ezzel elérkeztünk 2019-hez, a legfrissebb hajtáshoz, ami a tavaly novemberben megjelent első kislemezes dalhoz hasonlóan a Thank U, Next címet viseli (egyébként említett dal meglepő módon messze nem a legerősebb). Sok helyen visszaköszön itt is a trap, néha valami kis szerencsétlenebb dalt átjárva (imagine, in my head), néha pedig egy olyat, aminek a legalább refrénje meg tud ragadni az ember fülében (break up with your girlfriend, i’m bored). Van, hogy egy direkt hamiskás szintis plöntyögés pont elvesz az élvezeti értékből (make up), de van, hogy pont az teremti meg az atmoszférát (ghostin). Akad még egy-két „oké” tétel (a needy, a sokrétegű vokállal operáló NASA, illetve a fake smile, amiben Ariana megint próbál rappelni), de amik igazán működnek: az A muzsika hangja egyik legismertebb dalát alapul vévő 7 rings, és az olyan számok, amiket Max Martin aranykeze érintett, a bloodline és a bad idea.
Az előző lemez leeresztése után határozottan előrelépés az idei album, de amikor épp nincs ott Max midászi közreműködése, kevés a dalokban a spiritusz.
Mivel sűrűen érkeztek a kiadványok, jelenleg is a Sweetener World Tour tart. Nálunk a művésznő még sosem járt, legközelebb a környékünkre szeptember 3-án érkezik, de akkor is csak Bécsig jön el.
Hogy mire képes négy oktáv, azt pedig úgy tűnik, egyre kevésbé tudjuk meg.
Előző zenei cikkünk: | |
Hogyan NE kalandozzunk zeneileg? - Bring Me the Horizon | |